1. Széleskörűen elterjedt vélekedés szerint a Fideszt valódi, érdemi ideológiai elkötelezettség alig, vagy egyáltalán nem jellemzi. E megközelítésben a párt vezető politikusait, különösen Orbán Viktort kizárólag a hatalom hosszútávú megőrzése és a további pénzszerzés érdekli, s állandóan hangoztatott keresztény nemzeti értékrendjük csupán e célok elérését szolgálja, amit pragmatikus okokból bármikor mással válthatnak fel. Ezt az álláspontot elsősorban ellenzéki politikusok, elemzők és publicisták képviselik, esetenként hivatkozva arra is, hogy nézetüket G. Fodor Gábor, a másik oldal meghatározó jelentőségű politológusa is megerősítette. A XXI. Század Intézet jelenlegi stratégiai igazgatója ugyanis egy 2015-ös nyilatkozatában a polgári Magyarország koncepcióját politikai terméknek nevezte, jelezve, hogy a Fidesz alapvetően választási szlogenként, mélyebb meggyőződés nélkül használta ezt a fogalmat, amely aztán végleg kikerült politikai szótárából.
A rendszerváltás időszakában és az 1990-es évek elején a Fidesz még valóban pragmatikus, szakértői pártként működött, mely egyértelműen elutasította a népies-urbánus vitaként jellemzett MDF-SZDSZ konfliktusban való részvételt. Kívülállásukat a „közibük és fölibük” formulával fogalmazták meg, mely azt jelezte, hogy mindkét értékrendtől elhatárolódnak, s egyben az anakronisztikus ellentét felett állnak. (Petőcz György: Csak a narancs volt. Irodalom Kft., 2001, 236. o.) 1993-tól azonban gyökeres fordulat következett be; a párt ugyanis az évi kongresszusán magát már keresztény értékrendű nemzeti liberális formációként definiálta és 1994-től megkezdte a szétesett jobboldal újjászervezését. Keresztény-nemzeti beállítottsága, a tradicionális államisághoz való kötődése 1999 végén vált igazán nyilvánvalóvá, amikor az Orbán-kormány az államalapítás 1000. évfordulója alkalmával kísérletet tett arra, hogy a Szent Koronát beemelje az akkori alkotmányba, s egyben elfogadtatta az erről szóló törvényt. Ez utóbbival összefüggésben a misztikus tárgyat a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe szállíttatta át, amit sokan csak politikai látványosságként értékeltek, ám e döntés valójában a szuverenitás teljességét deklarálta, a törvényhozás és a Szent Korona szimbolikus egységét. E felfogás az oka annak, hogy a Fidesz elutasítja az uniós zászlónak az Országház épületére történő kitűzését, mert ez számára a korlátozott szuverenitás elvének elfogadását jelentené.
A tradicionális államisághoz való visszatérést aztán a 2010-es szavazófülkés, valójában passzív, restaurációs forradalom tette lehetővé. Ugyanakkor, Gramsci elméletének megfelelően, a múlt teljes körű helyreállítása nem valósulhatott meg, ami az új Alaptörvény ellentmondásos, felemás rendelkezéseiben is kifejeződött. Az állam nevéből az új szabályozás kivette a köztársaság szót, miközben deklarálta, hogy Magyarország független, demokratikus köztársaság. A Nemzeti Hitvallás érvénytelennek nyilvánította az 1949-ben elfogadott és a rendszerváltás folyamatában csaknem teljesen átalakított Alkotmányt, az Országgyűlés alkotmányozó hatalmát azonban e jogszabály rendelkezéseire alapozta. Megőrizte az 1989-ben bevezetett, korábban ismeretlen kétharmados törvényeket, amelyeket a múltat követve, sarkalatosnak nevezett. Végezetül, a Nemzeti Hitvallás a jogfolytonosság helyreállítását deklarálta, az Alaptörvény R) cikkének (3) bekezdése azonban csak azt mondta ki, hogy rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Orbán is felismerte a teljes restauráció lehetetlenségét, amikor a társadalom individualizációjára hivatkozva 2010. május 30-i kötcsei beszédében nem a nemzeti egység, hanem csak a nemzeti együttműködés rendszerének megteremtését hirdette meg.
2. A Fidesz választási autokráciáját, keresztény-nemzeti rendszerét fokozatosan, lépésről-lépésre építette ki, melynek egyes, meghatározó jelentőségű elemeit a miniszterelnök tusványosi beszédeiben fejtette ki. 2014-ben ott jelentette be, hogy Magyarország illiberális demokrácia, 2022-ben pedig a „kevertfajú” társadalom elutasításáról beszélt. 2024. július 27-én aztán szintet lépett, amikor felvázolta kormánya nagystratégiáját, mely az 500 éves világrendszer megszűnésének és egy új létrejöttének elméletén alapul.
Orbán idei tusványosi beszédét, fideszes forrásokból származó háttérinformációkat is felhasználva, legrészletesebben talán Dull Szabolcs, a Telex korábbi főszerkesztője elemezte, aki öt pontban foglalta össze az alapvető jelentőségű tételeket. Az elsőben arról írt, hogy a beszéd milyen negatív példákat említett. Dull Szabolcs mindenekelőtt a miniszterelnök azon állítását emelte ki, amely szerint az európai politika összeomlott, mivel feladta saját érdekeit, követve az USA demokrata kormányzatának külpolitikáját. Ennek keretében név szerint bírálta az Európai Unió, valamint Dánia, Németország és Lengyelország jelenlegi vezetőit, azt is hangsúlyozva, hogy az utóbbiak az amerikaiakkal együttműködve a francia-német tandem felszámolására törekednek, amit egyébként kudarcos kísérletként értékelt. Az elemzés második pontja a pozitív példákat sorolta fel, Orbán azon állítására alapozva, hogy a modern fejlettség nem kizárólag a Nyugatot jellemzi, hiszen e körbe tartozik Kína, s egyre inkább India is, sőt az arabok és a törökök is modernizálódnak, ám egyik ázsiai állam sem a nyugati értékek alapján. Dull azt is kiemelte, hogy Orbán beszédének egyik vezérfonalát Donald Trump pozitív értékelése jelentette, akinek főbb érdemét abban látta, hogy vissza akarja hozni Amerikát a nemzeti állapotba. Felfigyelt arra is, hogy a miniszterelnök nemcsak oroszbarát kijelentéseket tett, hanem Ukrajnát is dicsérte, hangsúlyozva, hogy minden várakozást meghaladó ellenálló-képességet tanúsít, amit azzal magyarázott, hogy új küldetést talált magának, a Nyugathoz tartozást akarja elérni, bár ezt is irreális célként értékelte. Orbán legfontosabb tézise azonban az volt, hogy Ázsia válik a világ meghatározó központjává, mivel e kontinens oldalára kerül a demográfiai-, technológiai- és tőkeelőny, ott lesznek a legnagyobb pénzügyi alapok, a legjobb egyetemek, a legnagyobb kutatóintézetek és tőzsdék. Úgy ítélte meg, hogy e folyamatot Kína 2001-ben megvalósult WTO tagsága tette visszafordíthatatlanná, bár ehhez hozzáfűzte, hogy Trump elnökké választása esetén az USA mégis megőrizheti világelsőségét.
Az elemzés harmadik pontját az új keretrendszer bemutatása jelentette, mely az előbb már említett világrendszerváltásról és az ahhoz kötődő magyar nagystratégiáról szólt. Ennek során Dull azt az elméleti hátteret is felvázolta, mely a miniszterelnök koncepciójának bázisát képezte. Jelezte, hogy a konzervatív nyilvánosságban már régóta vita folyik a világrendszerváltozás történelemfilozófiai elméletéről, melyet Békés Márton egyszerre világrendszer-váltásként és világ-rendszerváltásként értelmez. A XXI. Század Intézet igazgatója egyébként az előbbi kategória lényegét azzal konkretizálta, hogy az az Egyesült Államok által uralt egypólusú világrend helyett egy többpólusú, nagytereken nyugvó új rendszer kialakulását jelenti.
Dull elemzése azt is jelezte, hogy Orbán a világrendszerváltozás fogalmát az első értelemben használta és a magyar nagystratégia kidolgozásának szükségességét e folyamattal indokolta, hozzátéve azt is, hogy annak megvalósítása már zajlik. Tusványoson a miniszterelnök ezt négy területen mutatta be, új megvilágításba helyezve az elmúlt évek számos intézkedését. A külpolitikában e stratégia azt jelenti, hogy nincs kizárólag nyugati és keleti világgazdaság. E megközelítésen alapul a kétirányú kapcsolattartás, a konnektivitás elve, a keleti nyitás irányvonala, és az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos sajátos álláspont is. Az elemzés második helyen a gazdaságpolitikát említette, mely a miniszterelnök felfogásában a gazdasági szuverenitás védelmének követelményére épül. Orbán e beszédében fejtette ki talán legrészletesebben, hogy az elmúlt években az állam egy olyan piramist épített fel, melynek csúcsán a legnagyobb magyar tőkés cégek, a nemzeti bajnokok állnak, alattuk helyezkednek el a nemzetközileg még versenyképes középvállalatok, azokat követik a hazai piacra termelők, az alapzatot pedig a kisvállalatok és az egyéni vállalkozók alkotják. Ily módon Orbán elismerte a gazdaság félperifériákra jellemző duális szerkezetét, megindokolva azt is, miért tekinti alapvető kérdésnek a nemzeti burzsoázia létrehozását és pozíciójának megszilárdítását.
Harmadik területként az elemzés a társadalompolitikát, negyedikként pedig a kultúrpolitikát jelölte meg. Az előbbi lényeges tartalmát Dull szerint a demográfiai hanyatlás megállítása jelentette, melyhez Orbán két konkrét vállalása kapcsolódott. Egyfelől közölte, hogy 2025-ben megduplázzák a gyermekek után járó adókedvezményt, másfelől pedig azt ígérte, hogy a családtámogatási rendszert a határon túlra is kiterjesztik. Végezetül alapvető kultúrpolitikai célnak, a szuverenitásvédelem kulturális alapjának a zéró vallási állapot elkerülését tekintette, elismerve, hogy a kereszténység, ha általánosan nem is ad hitet, legalább morális iránytű maradjon. Úgy látta, hogy a zéró vallási állapot akkor következik be, ha egyenjogú intézményként kezelik a külön neműek és az azonos neműek házasságát, elvi bázist találva az LMBTQ közösség és a gender elleni harcának.
Negyedik pontként az elemzés az utánpótlás kérdését emelte ki, mely szintén szorosan kötődött a világrendszerváltás orbáni értelmezéséhez. A miniszterelnök ugyanis jelezte, hogy az általa felvázolt magyar nagystratégiát igazán nem az ő nemzedéke valósítja majd meg és ezért alapvető jelentőségű ügyként értelmezte a megfelelő utánpótlás kérdését. Hangsúlyozta, hogy nemzeti érzelmű fiatalokat keresnek, akik a következő nemzedékek időszakában is megvívják harcukat a korszellem által csatasorba állított liberálisokkal. E megfogalmazással tulajdonképpen elismerte, hogy a liberális világrendet még egyáltalán nem váltotta fel egy új világgazdasági és geopolitikai rendszer, ugyanakkor a baloldalról hallgatott, talán azt is feltételezve, hogy az már nem ellenfél, vagy teljesen feloldódott a globalista liberalizmusban.
Végezetül az elemzés azokat a belpolitikai témákat sorolta fel, amelyekkel a beszéd egyáltalán nem foglalkozott, egy Magyar Péter slim fit ruházatára tett utalás kivételével. Az ellenzéki pártok politikusai főként ezen az alapon támadták a tusványosi beszédet, többnyire mellőzve a magyar nagystratégia érdemi értékelését. Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója ezzel szemben azt állította, hogy közülük senki sem tudna ilyen beszédet tartani és a baloldalnak egyébként sincsenek vonzó politikai képességei, ezért a fiatalok ahhoz csatlakoznak, akihez érdemes.
