A kormány minden erejével azon van, hogy javítsa a közhangulatot annak érdekében, hogy megmaradjon az esélye a 2026-os újrázásra. Ezért mindent megtesznek a gazdaság felpörgetése érdekében. Már be van ígérve a családi adókedvezmény emelése – bár erről mostanában kevesebbet hallani. Sokkal többször esik szó a minimálbér emeléséről. A múlt héten Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azzal állt elő, hogy a bankok csökkentsék 5 százalékra a lakáshitelek kamatait.
Szegény az eklézsia, már osztogatásra sem futja, ezért próbálja a kormány az osztogatások terheit kiszervezni: a béremeléseket fizetik a cégek, az építőipart meg majd felpörgetik a bankok a hiteleikkel. Mert tényleg szegény az állam, nincsenek bevételek, a kiadások meg elmentek az elmúlt években minden fölösleges célra.
Eközben a kormány júliusban a tranzakciós adó emeléséről döntött, sőt kiterjesztette annak hatályát a devizaváltásra. De még ez sem elég, a beruházások zárolása sem oldotta meg a problémáikat, ezért a múlt héten a kormány 130 pontos kormányhatározatban szögezte le, hogy mi mindenre nem hajlandó az idén több pénzt adni.
Nem fizet többet az Atlétikai Stadion építésére így, 300 milliárd kifizetése után – isten tartsa meg jó szokásukat! –, de nem fizetik ki a Lánchíd felújítását sem, és még vagy további 120 kiadási tételre húztak sapkát.
A legtöbb esetben már nem is milliárdos tételeket, hanem egy-két millió forintot vonnak el egy-egy beruházástól – már ekkora a baj, hogy minden milliócska számít.
Ha itt tartunk 2024 őszén, nem tudom, hogy lesz ebből választási osztogatás 2025-ben. Vagyis sejtem: újabb brutális eladósodásból, pont mint a Kádár-rendszer végén. Hiába mondta konokul az öregedő Főtitkár: „nincs válság”, meg „az elvtársak fejezzék be a laposkúszást”. Már a végét járta a rendszer.