Hivatalosan ma este startolt el a Fehérvári Irodalmi Napok (FIN), melyet Erdős Virág költő nyitott meg, de már a nulladik, csütörtöki napon is akadt program. Székesfehérvár nem panaszkodhat modernkori irodalmi vonatkozásaira: itt található Weöres Sándor Harap utca hárma, az élete utolsó két évét javarészt a városban töltő Pilinszky Jánosról is rengeteg anekdota van. Ám Czinki Ferenc, a FIN megalapítója és szervezője inkább a jelenre hívná föl a figyelmet: a fesztivál helyszínein, így például a Petz Sörözőben havi szinten rendeznek irodalmi programokat, de több más múzeumi helyszín, illetve a Könyvek Boltja is egész évben tart könyves eseményeket. – A koncertekre, vegyes műfajú programokra kíváncsiak legtöbben, ahol akár zenével vagy gasztronómiával ötvözzük az irodalmat, de a sima könyvbemutatók is jól működnek. Eleve úgy építettünk fel a fesztivált, hogy az minél változatosabb legyen és belakjuk vele az egész várost. Mindegyik program más helyszínen van, ebből adódik, hogy minden fesztiválhelyszínnek más a törzsközönsége, az adott szerzőnek is megvan a saját publikuma, s ezen túl van még az a réteg, akit maga a FIN érdekel – fejtette ki Czinki Ferenc.
A FIN egyik kuriózuma az Írók a nyomdában sorozat, mely a helyi ALTO Nyomda kezdeményezésére indult, minden évben közel hozza a szerzőt könyve születésének utolsó szakaszához. Idén Németh Gábor Csak egy szó – emlék-mű című, Esterházy Péterről szóló írásainak gyűjteménye jelenhetett meg ilyen módon. – Laza kapcsolódási pontok egyébként még Esterházy és a város között is vannak – mutatott rá Czinki Ferenc – egykoron több kiállítást nyitott meg a városban a szerző, jó barátságban volt a fehérvári Pilinszky-rokonnal (Kovács Péter és felesége, Kovalovszky Márta művészettörténészek), továbbá fia, Miklós jelenleg itt működtet képkeretező műhelyt a Móri úton.
Az ALTO Nyomdáról érdemes tudni, hogy szinte minden helyi szépirodalmi mű itt készül, csütörtökön egy vékony, de lábjegyzetekkel tömött, igényes kiadványt nyomtak ki száz példányban, a borítót megannyi Esterházy-sziluett díszíti (ez és a könyvterv Varga Gábor Farkas munkája). A szerzőt, Németh Gábort különleges viszony fűzi a nyomda világához – A családomban voltak nyomdászok, sőt, mivel édesanyám a Pénzjegynyomdában dolgozott, annak az óvodájába jártam, gimnazistaként pedig magam is voltam ott nyári munkán. És ezzel még nincs vége, az újságíró iskola elvégzése után tördelőszerkesztőként kaptam munkát, emiatt minden estémet a Zrínyi Nyomdában töltöttem – arról nem is beszélve, hogy Németh Gábor (a kötetben is megjelenő) édesapja, Németh Gyula az egykori Népsport labdarúgó rovatvezetője olykor elvitte fiát a lap nyomdájába. – Nagyon sokszor jártam tehát nyomdában, a könyveim nyomásakor éppen nem, a szerzőknek alapesetben ugyanis nincs szerepük a könyv gyártásának nevezhető folyamatban, az a dolguk, hogy örömmel fogadják a végeredményt. Az embernek van valamilyen előzetes képe egy könyvtárgyról, de ebben a szakaszban még nem szembesül a valóságával, a szagával, a vastagságával, azzal, hogy milyen kézbe venni. Ezt a könyvet most jó volt. Egyébként szerzőként agresszív módon igyekszem beleszólni ezekbe a folyamatokba, többnyire nagyon konkrét elképzelésem van a születő könyvről, és szerencsére a kiadóm, a Kalligram, és Hrapka Tibor, a könyveim tervezője végtelenül szelíden és nyitottan fogadja az ötleteimet – válaszolt.
A Csak egy szó negyven év írásaiból állt össze, ha adhatna felhasználási javaslatot a műhöz, a szerző leginkább a „hedonista olvasatot” mondaná. – Az olvasók nyissák ki ott, ahol kedvük van, játszanak azzal, hogy véletlenszerűen bukkannak mondatokra. Remélhetőleg mindenki talál olyan szöveget, amihez köze van. Valószínűleg jobban élvezi majd az olvasását, aki ismeri az Esterházy életművet, mert ennek a kötetnek sok mondata kötődik konkrét EP-szöveghelyekhez. Számomra ez a könyv erősen ábrázolja azt a viszonyt, ami Esterházy Péterhez személyéhez és műveihez fűz. Esterházyt olvasva az embernek kedve támad írni, mert a személyes szabadság levegője árad a szövegeiből, és kifejezetten élveteg viszonya volt a nyelvhez, a mondathoz. – A posztmodern magyar irodalom meghatározó alakja 2016-ban hunyt el, a kérdésre, mi az az Esterházy Péter-személyiségvonás, ami legjobban hiányzik a mai magyar irodalmi életből, Németh Gábor úgy felelt – Az az éles tekintet, amivel nagyon pontosan tudott rálátni az éppen történő jelenségekre. Most a közírónak nevezhető Esterházyról beszélek, mert a „köz” valószínűleg ezt hiányolja a legerősebben. Ha történt valami, amit nagyon erősen és negatívan jellemzőnek érzett az úgynevezett hazára nézvést, kíméletlenül és derűs pontossággal meg tudta mutatni, hogy az a jelenség micsoda és hogyan működik. És mindezt vértolulásos erőlködés nélkül, a vátesz-szerep csapdáit elkerülve, elegánsan tudta megtenni – mondta.
Ami még hátravan
A FIN-nek nincs vége, ma is vannak programok, holnap pedig délután öttől a Könyvek Boltjában tartják Kemény Lili új kötetének bemutatóját, este nyolctól pion x krizsó-koncert lesz az Új Magyar Képtárban. Vasárnap gasztrodélutánt tartanak Cserna-Szabó Andrással és János testvérrel, az estét cserihanna koncertje, majd a Karácsony János-Bérces Viktor-duó zárja.
Székesfehérváron járt az igazi Kutyafülű Aladár
Weöres Sándor költő egy évig, 1947-től 1948-ig volt székesfehérvári múzeum igazgatója, posztját azonban hamar megunta, de a helyzet legalább ihletett adott a Kutya-tár című verséhez. Radnóti Aladár római koros régész, múzeumi főfelügyelő a költemény múzsája, aki a Bognár utca 3. sz. alatt álló intézményben valami botrányosat tapasztalt. Több verzió létezik, az egyik szerint az országos hírű költő egy szarkofágban italozgatott a revizor érkezésekor, mások nőügyet emlegetnek, a lényeg, hogy a múzeumból kutya-tár lett, az azt megnyitó Radnóti Aladárból pedig Kutyafülű Aladár.
Pilinszky János két évet élt a város egyik panelházában, miután főzésre adta a fejét, barátjától Törőcsik Maritól egy szép nagy kosarat kapott ajándékba, hogy azzal járhassa beszerző körútját. A kosarat a költő rendszerint a zöldségesnél felejtette és a főzés helyett presszókban töltötte az idejét. Ilyen és hasonló történetekről, Székesfehérvár irodalmi múltjáról Kovalovszky Márta Harap utca 3. c. kötetben lehet többet olvasni.
