„Igen, már megszoktam” – feleli mosolyogva a Dominikai Köztársaságban született, de magyar felmenője révén Budapesten, Angyalföldön nevelkedett Valerio-Bodon Vincent arra a kérdésre, hogy megszokta-e már, hogy azt mondják rá: a Los Angeles Lakers játékosa. A kolosszális hír előzménye, hogy a 23 éves korára már Debrecenben, Pakson és Sopronban is megfordult kosaras tavaly a Boston Celtics játékosaként szerepelt a nyári ligában, majd októberben a csapat mellett a Los Angeles Lakers is egy speciális szerződést ajánlott neki. A kaliforniai együttest választotta, és részt vehetett a Lakers edzőtáborában. A keretszűkítést nem élte túl, így az előző idényt a G League-ben érdekelt Lakers-fiókcsapatánál húzta le, mire egy hónappal ezelőtt az NBA honlapján hivatalosan megjelent: Valerio-Bodon Vincent a Lakers játékosa!
„Igazán megtisztelő, nem mindenki jut olyan lehetőséghez, hogy ezt elmondhassa magáról, ami azért nagyon jó érzés” – mutatta be lelkiállapotát a 206 centis kosaras. „Meg persze az is számított, hogy a Lakers 17-szeres NBA-bajnok, szóval a sportág egyik nagy neve és az ügynökeimmel azt gondoltuk, ez a lehető legjobb lehetőség ahhoz, hogy fejlődjek.”
A nagy kérdés persze, hogy milyen távol van az NBA-től, mert leigazolása nem jelenti azt, hogy automatikusan a keretbe kerül. Ha igen, akkor Dávid Kornél után ő lehet az NBA második magyarja. „Sok visszajelzést kapok az edzőktől, scoutoktól, csapatoktól, hogy jó úton haladok, látják a fejlődést, tapasztalják, hogy olyan elemekkel tudom meglepni ellenfeleimet, amelyeket korábban nem láttak tőlem, és ezek a visszajelzések nagyon motiválnak. Szóval tényleg bízom abban, hogy jó úton haladok, aztán majd meglátjuk, hol a történet vége” – kerülte el a konkrét választ az NBA-től való távolság esetében. Azt egyúttal elismerte, hogy a képzés terén vannak hiányosságai, egy amerikai fiatal mást kap a tanulási fázisban, mint egy magyar: hogy melyek ezek a hiányosságok, azt szavai szerint nehéz körbeírni, de kint vannak olyan játékelemek, amelyek már gyerekként berögzülnek, mivel alapismeretnek tekintik az edzők, míg itthon más a képzés metódusa. „Bár nekem ezzel nincs nehézségem, szerencsére gyorsan tudom adaptálni ezeket a dolgokat, ezért rohamos a fejlődésem” – mesélt előnyeiről. Amin javítania kell, az egyértelműen az erőnléte, a fizikai jelenléte és a lábmunkája.
Önmagával szemben türelmes, de az NBA-be igyekvőkre ez nagyon nem jellemző: „Sok amerikai türelmetlen, nagyon sokan szeretnének minél hamarabb bekerülni a ligába, ezért mindenki sokkal arrogánsabb, mint itthon” – említett egy másik jelentős különbséget. Ahogy fogalmazott, óriási a taposás, és akkor még finoman minősített. A csapaton belüli hierarchiában mindenki mindenkivel versenyzik, hogy jobb pozíciót szerezzen magának, de ettől függetlenül megvan a csapatösszhang; ugyanúgy vannak barátságok, mégis más a viszonyrendszer, mint Magyarországon. „Az amerikai kosarasokban van egyfajta arrogancia, de ezért én nem leszek arrogáns, hiába az körülöttem mindenki. Ők máshogy nevelkedtek, nekik más a kultúrájuk, folyamatosan versenyeznek egymással, és nekem kell valamilyen szinten ebbe a kultúrközegbe beilleszkedni, de úgy hogy közben megtartsam a saját személyiségemet és hű maradjak önmagamhoz. Vannak dolgok, amiket már felvettem, például a hajviseletemet is az öltöző ihlette” – mesélt a fonott fürtjei történetéről.
A külsőségeknél persze sokkal fontosabb a szakmai fejlődés, ami nagy kihívás: a liga eszméletlen terhelés már az NBA alatti szinten is. Már ott is vannak olyan kosarasok, akik körül a fél világ forog, de a lényeg, hogy amikor megkapod a lehetőséget, azzal élni tudj – vont le egy tanulságot. A G League-ban mindenki úgy hajt, hogy felkerüljön a sportág legmagasabban jegyzett sorozatába, ezért kevesebb a csapatjáték, sokkal több az egyénieskedés. Egy az egy elleni küzdelem dominál, a játék gyors, de kevésbé szervezett, mint az NBA-ben, ahol a taktikához kell mindenkinek alkalmazkodnia, csak a legnagyobbak rögtönözhetnek.
De mitől lett az NBA a világ egyik legprofibb márkája? – kérdeztük. A kérdés költői lett, mert a válasz Valerio-Bodon Vincent szerint benne volt: „A profizmus miatt. Mindent, de tényleg mindent megadnak neked, de nem fogják odatolni az arcod elé, hogy itt a sült galamb, csak fogadd el. Magadnak kell eldönteni, mivel élsz a lehetőségek közül: például mindenféle vitamin, fehérjés üdítő korlátlanul elérhető, de rajtad múlik, hogy mennyire szeretnéd ezt kihasználni. És ugyanez vonatkozik a konditeremtől az extra dobóedzésig mindenre. De segítenek a választásban.” A tavalyi szezonban alatt ő volt a legtöbbet a konditeremben, és ebben is támogatták. Egyénileg felépített programot kapott, amelyik illett a karakteréhez, a játékstílusához, és amelyik abba az irányba terelte, hogy csökkenjenek a hiányosságai. „Felállítottak egy programot, de az rajtad múlik, hogy milyen intenzitással követed” – hangsúlyozta az egyéni felelősséget.
A mivel lenne elégedett a szezonban kérdésre egyszerű válaszolni, megcselekedni annál nehezebb: „Akkor lennék elégedett, ha egyre közelebb kerülnék az NBA-hez. Hogy ez mikor jön el, azt nehéz konkrétan megmondani. Nem szeretnék ezen gondolkozni. Még próbálok a jelenre fókuszálni, és arra, hogy mi van előttem.”
