Donald Trumpra nem lehet ráfogni, hogy fasiszta lenne. Elvégre az égvilágon semmilyen meggyőződést nem lehet nála felfedezni, anélkül pedig nehéz fasisztának (demokratának, liberálisnak, szociáldemokratának, stb.) lenni. Először demokrata párti volt, aztán párt nélküli, később republikánus, most meg éppen az Amerika régi nagyságát visszasíró saját mozgalma élén áll. A politikai váltásokat meg lehet bocsátani, nem ez vele a legnagyobb baj. Hanem az, hogy nem fasisztának se tűnik. Adam Gopnik, a New Yorker magazin publicistája már nyolc évvel ezelőtt felfigyelt a problémára, egyik esszéjében a félfasiszta jelzőt használta rá. Később visszatért a témához és felsorolt néhány más lehetséges meghatározást: kriptofasiszta, neofasiszta, látens fasiszta, protofasiszta, amerikai típusú fasiszta. Egyik se túl megnyugtató. Főleg, ha hozzáadjuk Trump néhány állandó vonását, mint a rasszizmus, idegengyűlölet, önzés, narcizmus és erőkultusz.
Az exelnök beteg tudatú, belül gyenge, bizonytalan ember, aki kényszeresen keresi a külső megerősítést. Ezt használja ki egy sor nála okosabb, mélyebb és nyíltan szélsőjobboldali szereplő. Rájöttek, hogyan lehet a bizalmába férkőzni. Csak hízelegni kell, helyeselni minden őrültségét – ez megnyitja a lehetőségét annak, hogy elültessék benne a saját, Trumpénál sokkal messzebb tekintő és tudatosabb stratégiájuk csíráit. Trump jelenleg minden idők legöregebb amerikai elnökjelöltje, ráadásul egyszer már volt elnök, tehát 2028-ban semmiképpen sem lehetne újraválasztani (hacsak nem törlik el az egész alkotmányt, ami aligha sikerülne, és megpróbálni sem érdemes, főleg nem egy agylágyulástól sújtott aggastyán kedvéért).
Trump újabban egy Laura Loomer nevű, őt mindenhová elkísérő, nála csaknem fél évszázaddal fiatalabb „influenszer” hátát lapogatja. A hölgy saját szavai szerint a fehér felsőbbrendűség híve és iszlamofób, olyannyira, hogy még Trump másik botrányhős támogatója, Marjorie Taylor Green képviselő is ártalmasnak találja a választási esélyek szempontjából. De hát Trump szívélyesen vacsorázott a teljes mértékben és minden kritérium szerint fasiszta Nick Fuentesszel is, aki antiszemita, karlendítős tüntetésecskéket szervez zsinagógák elé. Őt az egykor értelmesebb napokat is megélt, mostanra Hitler-mániás rapper, Kanye West vitte magával Mar-a-Lagóba. Említhetjük az illegális bevándorlók koncentrációs táborokba zárását és kitoloncolását szorgalmazó Stephen Millert is, aki Loomerhez hasonlóan zsidó, ám ez sem zavarja abban, hogy olyan politikusnak dolgozzon, aki 2017-ben mentegette a virginiai Charlottesville-ben „Nem jöhetnek a helyünkre a zsidók!” jelszóval fáklyásfelvonulókat.
A Trumpra befolyást gyakorló szélsőségesek közül még mindenképpen ide kívánkozik a Heritage Alapítvány elnöke, Kevin Roberts és a hírhedt 2025 Projekt korábbi igazgatója, Paul Dans. Az ő elképzelésük egy olyan „keresztény nacionalista” állam, ahol az elnöknek teljhatalma van, megszűnik minden jogi korlát és a polgárokat hatalmi eszközökkel kényszerítik a hivatalos ideológia elfogadására.
Itt már végképp kilóg a lóláb, az egyre inkább kisebbségbe szoruló vallási fundamentalisták Trumpot felhasználva erőltetnék rá magukat az amerikai társadalomra, s ki akarják zárni egy jövőbeli választási vereség lehetőségét.
Itt jön a képbe Orbán Viktor. A Budapesten székelő, magyar adófizetői pénzen fenntartott Danube Institute-ot és a közvagyonból dúsgazdaggá tett Mathias Corvinus Collegiumot személyes szálak fűzik a Heritage-hez és a washingtoni pletyka szerint némi apanázs is érkezhetett Magyarországról. Trump a Kamala Harrisszel folytatott tévévitában és korábbi kampánygyűlésein önigazolásként hivatkozott a magyar miniszterelnökre, aki azért dicséri őt, mert egy nap alatt véget tudna vetni az ukrajnai háborúnak. Orbán minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen Trumpnak, még titkos fegyverét, Habony Árpád választási szakértelmét is a rendelkezésére bocsátja. Utóbbi a Szabad Európa értesülése szerint tavasszal magángéppel utazott Floridába, ahol Trumpékkal konzultált.
Na most akkor mi nő össze mivel?