A sztárpap szó nemrégiben bukkant fel a médiában. Már a szó maga ellentéteket egyesít magában, szakszóval: contradictio in adiecto. A pap nem lehet világi sztár, hiszen ő Isten szolgája, embertársainak abban segít, hogy erkölcsös életet éljenek. Ezzel összeférhetetlen az öncélú magamutogatás, ami a sztárlét jellemzője. A pap – ha komolyan veszi a bibliai tanítást – távol tartja magát a politikától, hiszen akit szolgál, az maga mondja: „az én országom nem e világról való” (János 18:36).
Bese Gergő dunavecsei plébános, akivel kapcsolatban a sztárpap megjelölés elhangzott, nem irtózott a világi politikától. Békemenetek aktív résztvevője volt, a kormányzati politika harcos támogatója, az LMBTQ-emberek felé csak gúny és megvetés áradt a szavaiból. Közben kiderülni látszik, hogy Bese atya nem vette annyira komolyan papi cölibátust, mégpedig olyan módon vétett ellene, amelyet éppen saját maga ítélt el nyilvánosan a leghangosabban. Állítólag melegpartikra járt és férfiakkal tartott fenn intim kapcsolatot. A katolikus egyház illetékesei megtekintették a bizonyítékokat, a kalocsai-kecskeméti érsek pedig 2024. szeptember 6-i hatállyal felfüggesztette Bese Gergőt papi beosztásából. Kellemetlen ügy a hívő katolikusoknak, pech a Besét legitimációs szándékkal felhasználók számára.
Orbán Viktornak és a Fidesznek amúgy sincs szerencséje a spirituális legitimáció érdekében magukhoz rendelt papokkal.
Balog Zoltán református lelkész 2006-tól csatlakozott a Fideszhez, először országgyűlési képviselőként, később államtitkárként, 2012 és 2018 között EMMI-miniszterként szolgálta a NER-t. Politikai pályafutása során gyakran öltött palástot, hangsúlyozta, hogy kormánytagként is lelkésznek érzi magát, és az egész kormánnyal együtt keresztényként dolgozik az ország jólétéért. Miniszteri munkáját csak mostanában kezdik bírálni, pl. azért, mert nem akadályozta meg, hogy az ORÖ 1,3 milliárdnyi kárt okozzon az államkasszának.
Balog 2021-ben visszatért az egyházához, ekkor – némi törvényváltoztatás segítségével – megválasztották a Dunamelléki Egyházkerület püspökének, majd az MRE Zsinata lelkészi elnökének. Megválasztásának fő motivációja az volt, hogy „hozta a pénzt”, ahogy azt egyik paptársa keresetlen őszinteséggel megfogalmazta. A hívek számát tekintve második legnagyobb magyarországi egyház főpásztoraként élte a sztárok életét, Hold utcai templomában nagy ünnepekkor megjelentek a főméltóságok, a kormánytévé közvetítette amúgy elég gyengécske prédikációit.
Aztán bekövetkezett a tragikus vétség: Balog túlbecsülte saját politikai befolyását, és olyan tanácsot adott Novák államfőnek egy gyanús kegyelmi ügyben, amelybe az belebukott. Balog a főpásztori megbízatásról kénytelen volt ugyan lemondani, de a püspöki székhez keményen ragaszkodik: aki az egyházon belül a lemondást javasolja neki, azt üldözi, és még most is meg tudja keseríteni paptársai életét. Kicsinyes bosszúhadjáratának aztán végképp semmi köze Isten szolgálatához, sokkal több egy leszerepelt sztár vagy celeb szánalmas tombolásához.
Összességében úgy látom: a papoknak távol kéne tartaniuk magukat a politikától. Egyetlen példát tudok csak mondani politikusként is kiváló lelkészre: Joachim Gauckot, aki evangélikus papként az NDK-ban komoly polgárjogi ellenzéki szerepet játszott, a berlini fal lerombolása után az NDK állambiztonsági iratait vizsgáló intézmény vezetője lett. Mindmáig az ő nevén emlegetik: Gauck-hatóságként. 2012 és 2017 között Gauck az egyesült Németország államfője volt, tisztességgel és méltósággal látta el feladatát. Közíróként is kiváló, államfővé választása idején megjelent könyve: A szabadság, Luther választékos és lendületes nyelvén szól arról, ami mindannyiunk számára a legfontosabb.
Magyarország jelenlegi kormánya a papi csillaghullás után biztosan utódok után néz. Tudhatnák ők is, sőt talán tudják is: tisztességes politikának semmi szüksége sincs egyházi legitimációra.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
