- Vesztes nyugdíjasok

A kormány 2010 óta megduplázta a nyugdíjakat, a reálértéküket pedig több mint 20 százalékkal javította - adta közre a Pénzügyminisztérium 2024. szeptember 11-én.

Kivételesen nem vitatom a pénzügyesek állítását, tehát azt, hogy 13 év alatt 20 százalékkal javult a nyugdíjasok reálpozíciója, azaz évente (átlagosan) nem egészen 1,6 százalékkal növekedett.

Nézzük meg ugyanakkor az éves nemzetgazdasági szintű reálkereset alakulását, ami praktikusan a nettó kereset változása és az infláció különbözete. Mint a mellékelt táblázatban látható, ez negatív értéket is mutathat. Az alábbiakban - 2011-ig visszamenőleg – mutatom az éves reálkereset növekedés ütemét, a KSH adatai alapján.

Szeretném hangsúlyosan kiemelni, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett a hazai munkavállalók bérhelyzetével, mondataim tehát nem a magyarországi dolgozók ellen irányulnak, még akkor sem, ha csaknem 70 évem – és nyugdíjas státuszom - miatt talán érthető lenne öregkori elégedetlen morgolódásom. De nincs ilyen érzésem. A sokat vállaló és gyermekeket nevelő aktív generációval szemben már csak azért sem lenne indokolt felszólalnom, mert - a nyugdíjak folyó finanszírozása következtében - az ő befizetéseik garantálják a kifizetett ellátások fedezetét. Tetszik, nem tetszik, ez így van.

De az azért nem járja, hogy az elmúlt 13 év alatt a reálkeresetek két és félszer gyorsabban (!) nőttek, mint a nyugdíjak reálértéke (20 százalék szemben az 52,8 százalékkal). Ugyanezt mutatja az 1,6 százalékos éves átlagos növekedés a 4 százalékkal összevetve. A fiatal és munkaképes korosztály sok esetben talán tud változtatni sorsán (anyagi helyzetén), de egy 65 év feletti megfáradt (és sokszor beteg) embertől nem várható el intenzív munkavégzéssel többletjövedelem szerzése. Ebből eredően a kisnyugdíjasok rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Nehezíti megélhetési körülményeiket, hogy az állami egészségügyi ellátás permanens romlása miatt ők is kénytelenek a magánellátás szolgáltatásait igénybe venni, amire azonban csekély nyugdíjuk már nem nyújt fedezetet.

Közgazdasági megközelítésben sem szerencsés a nyugdíjak ilyen mértékű elmaradása, mivel a kereskedelmi fogyasztást (boltit, vendéglátót, egyéb szolgáltatást) is korlátozza a juttatás nyomorúságos szintje. A 9,6 millió magyar közül hozzávetőleg 2,4 millió polgár kap nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást, a magyar lakosság kerek 25 százalékának egy jelentős része jövedelmi oldalról mindenképpen vesztesnek tekinthető.

Ezek az emberek „összehúzzák” magukat, mivel nincs szabadon elkölthető jövedelmük. Ruhát egyáltalán nem, iparcikket csak végszükségben vesznek, az e termékek forgalmazásából eredő általános forgalmi adó pedig nagyon hiányzik a központi büdzséből. A nemzetgazdasági miniszter és a pénzügyminiszter ugyan folyamatosan a hazai fogyasztás dinamizálásáról papol, de egyikük sem szembesül azzal, hogy a csaknem két és fél millió idős ember számára pontosan ők teszik lehetetlenné a minőségi fogyasztást.

Tehát nemcsak szociális, hanem gazdasági megfontolásból is szükséges lenne a nyugdíjak és a munkabérek közötti differencia gyors mérséklése!

A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.