Idén hivatalosan egy helyszínen zajlott a hatnapos PécsLIT. A pécsi irodalmi fesztivál szervezői a Tudásközpont két termébe helyezték a kötetbemutatókat, de több rendhagyó irodalomórára, gyerekfoglalkozásra is sor került a fesztivál keretében a város más pontjain, Dániel Andrással a kicsik, Áfra Jánossal és Kemény Lilivel a középiskolások találkozhattak. Az erős lehűlés és eső nem tett a legjobbat fesztiválfinisnek – a hagyománnyá vált szombati, a város irodalmi múltját felelevenítő litera-túrát le is kellett fújni – de az esti órákban többeket vonzott a kortárs magyar irodalom.
Pénteken egy kevéssé tárgyalt költészeti téma, az anyaság került elő Kállay Eszter Vérehulló fecskefű című verseskötete kapcsán. Ez volt az utolsó bemutatója a lassan egy éve megjelent kötetnek, születéséről a szerző úgy nyilatkozott, az anyaság viharában az írás valami biztos pontot jelentett az életében. Kállay Eszter kötetében nagyon őszintén és kendőzetlenül vall az anyaságról és annak hátulütőiről. – Ez egy egyszerre szűk, de meleg burok – mondta a szerző, akihez kislánya, Szaffi is csatlakozott az eseményen. Kállay Eszter arról is beszélt, hogy a társadalom elfeledkezik azokról, akik a másokról való gondoskodás (legyen szó gyerek- vagy idősgondozásról) miatt kiszolgáltatottá váltak. – Akik gondoskodnak, azok munkaerőpiaci szempontból szinte nem is léteznek, hiszen a szeretet nem lehet munka. – A kötet címe egy olyan növényt jelöl, ami egyszerre lehet gyógyító és mérgező, pont mint az anyaság. Kállay Eszter saját tapasztalatain túl Újvári Erzsi (Kassák Lajos húga) lírájából és Hollie McNish skót költőnő verseiből táplálkozott, fordítóként pedig hatást gyakorol rá Bernardine Evaristo A lány, a nő a többiek című regénye, mely a könyvről mi is írtunk.
Ugyancsak tavaly megjelent kötet Áfra Jánosé, erről mellékletünk, a Nyitott mondat közölt recenziót. Az Omlás verseskötet címével ellentétben egymásra épülő költemények sora: a jelenre nagyon is reflektáló szövegek a háborúról, nukleáris fenyegetettségről, klímaszorongásról, valamint az álmatlanságról. A költő maga is inszomniás típusnak vallja magát, aki a hírekre alszik el. A hírek, a média, a valós események jelen vannak költészetében, A vadászok című versét például a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok nyomán írta. Valami állandó ébrenlét, mindenre érzékeny megfeszítettség érződik Áfra költészetén, az Omlást olvasva biztosan nem leszünk vidámabbak, de megéri levenni a polcról.
Sokakat érdekelt Horváth Viktor új könyve, a Júdás-terv, melyet a szerző kurzusregényként, másnéven irányregényként határozott meg. Ez egy XVIII. századi műfaj, mely egy bizonyos eszme bizonyítására, igazolására szolgáló mű, közismert példája a Candide. A friss könyv borítóján XIV. Lajos, azaz a Napkirály híres portréjának egy részlete szerepel, amely szintén az említett korszakra utal, de a mű maga csak mintázataiban kötődik a XVIII. századhoz, a jelenünkről is szól. Horváth Viktor hangsúlyozta: – az összecsengés csak meggy a tortán, jót tehet az eladási számnak, de egy igazán jó regénynek meg kell élnie önmagában száz év múlva is. – A kötet kiadója, Mészáros Sándor, a Kalligram vezetője a beszélgetésen elmondta, a Júdás-terv kalandregény mai közéleti vonatkozásokkal. A könyvbemutatót kiderült az is, hogy Horváth Viktor eredetileg valós személyek neveivel írta meg művét, de figyelmeztették, hogy valószínűleg több becsületsértési és rágalmazási pert kapna a nyakába, emiatt elállt az ötlettől. – Ebben a regényben mindenki jót akar – tette hozzá a szerző, aki PécsLIT-en föl is olvasott egy részletet a Júdás-tervből, melyben a főhős a börtönök és a kolostorok összevonásának kidolgozott tervét ismerteti. Kedélyborzoló szöveg, sokat lehetett rajta nevetni. Állítólag a regény olvasása közben még többet és sokféleképpen lehet majd, Mészáros Sándor szerint az író hihetetlen műveltségi regiszterrel dolgozott, viszont nem kifejezetten intellektuális humorral.
A pénteket a Kovács András Ferenc (KAF)-emlékest zárta. Az erdélyi költő tavaly decemberben bekövetkezett halálával feldolgozhatatlan űrt hagyott maga után. Valahol ezt igyekezte beforrasztani az esemény, ahol a Jelenkor folyóirat főszerkesztője, Ágoston Zoltán beszélgetett Takáts József irodalomtörténésszel és Markó Béla költővel természetesen KAF-ról, akinek verseiből Köles Ferenc olvasott föl. Bár az estet zenésre tervezték, Rozs Tamás csellista egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni, két, videón bejátszott versfeldolgozása keretezte az estét. Markó Béla felidézte, hogyan találkozott egykor a 18 éves Kovács Andrással Szatmárnémetiben: a félénk kamasz szülei, Kovács Ferenc rendező-dramaturg és Elekes Emma színésznő unszolására adta oda neki költeményeit. KAF hamar elismert költővé vált, már 25 éves korában jelentősnek számított, szellemi szabadságának veszélyeire pedig igen korán felhívta a figyelmet a Securitate. A költőnek több alteregója ismert: Caius Licinius Calvus római, Jack Cole amerikai country, valamint Lázáry René Sándor erdélyi költő. – Elképesztő, hogy ezek az alakváltozatok mégis erősítették az ő egyéni hangját – jegyezte meg Markó Béla, aki szerint nincs még egy költő, aki olyan klasszicizáló módon tudott írni, mint KAF. Kováts József elmesélte, hogy a cipője talpában csempészte át KAF műveit a határon, a Nappali Ház című folyóirat szinte azért jött létre, hogy egy költeményét teljes terjedelemben közölhessék. Az elhangzó versek nyomán világossá vált, milyen pótolhatatlan hang Kovács András Ferenccé, aki leginkább úgy bánt a lírai nyelvvel, mint egy szenvedélyes szerető.
Infó: A PécsLIT Irodalmi Fesztivált szeptember 9. és 14. között tartották, szervezője a Csorba Győző Könyvtár és a Jelenkor folyóirat volt.
