- A rohanó idő nyomában

A több mint két hónapos nyári szünet nagyon gyorsan eltelik, bezzeg az iskolában egy őszi, esős délelőttön csigalassúsággal vánszorog az idő. Hogy mi a lassú és a gyors, relatív, a gyerekek máshogyan érzékelik az idő múlását, mint a felnőttek. Az időészlelés valamikor az óvodás- és a felnőttkor között átbillen. Egy 10 éves gyerek már tudja, hogy miközben ő alszik, az idő múlik, és azt is, hogy amikor neki véget ér egy 45 perces órája az iskolában, akkor a testvérének is, mindez 4-5 éves korban még messze nem egyértelmű.

Teresa McCormack pszichológus professzor, az észak-írországi Queen's University Belfast Egyetem munkatársa régóta vizsgálja, van-e valami alapvetően más a gyerekek időbeli folyamataiban. Nem tudni pontosan, hogy a gyerekek mikor érzékelik a lineáris időt, mikor tesznek különbséget a múlt és a jövő között. De azt tudni, hogy viszonylag korai fejlődésüktől fogva érzékenyek az olyan rutin eseményekre, mint például az étkezések és az alvások időpontjai. A felnőttek a hagyományos óra- és naptárrendszer ismeretével képesek az adott esemény időpontjától függetlenül gondolkodni az időpontokról. Az idő múlásával kapcsolatos megértéseink azon is alapulnak, hogy az események történése közben vagy utólag teszik fel a kérdést az idő múlásáról. Például amikor egy szülő hónapikig, évekig otthon van a kisbabájával, a folyamat közben örökkévalóságnak is érzékelhet egyetlen napot a sok ismétlődő, rutinszerű feladat és a magányosság miatt. Ám visszatekintve erre az időszakra, csupán egy pillanatnak tűnik. Az idő múlásának időtartama és sebességének megítélése külön fejlődik az emberben. A hat-hét év körüliek már képesek felfogni, milyen gyorsan telik el egy óra, de megítélésük inkább érzelmi állapotukhoz kötődik, mint a tényleges időtartamhoz. McCormack szerint a gyerekek ellenőrzési folyamatai nem ugyanazok, mint a felnőtteké, türelmetlenebbek lehetnek, és nehezebben tudnak várni, ez összefüggésbe hozható a figyelmi folyamataikkal is.

Minél jobban odafigyelsz az idő múlására, annál lassabban megy. Ha boldog vagy, gyorsabban telik az idő, ha szomorú, illetve ha unatkozol, akkor lassabban. Az ijesztő filmeknél az idő szintén „meghosszabbodik”, akárcsak a számunkra undorító képek megtekintésénél. A fizikai állapot romlása is befolyásolhatja az időről alkotott ítéletünket – állítja Adrian Bejan, az észak-karolinai Durham-i Duke Egyetem gépészmérnök professzora. Időérzékelésünk rejtélyét egy 1996-ban kidolgozott elméletén keresztül próbálta megmagyarázni. Agyunk legnagyobb bemeneti forrása a látás, a retinától az agyig. A látóideg révén az agy pillanatfelvételeket kap. Az agy csecsemőkorban fejlődik, és megszokta, hogy sok ilyen képet kap. Felnőttkorban a test sokkal nagyobb, a retina és az agy közötti „utazási távolság” megnő, az átviteli útvonalak összetettebbé válnak. Az életkor előrehaladtával csökken az a sebesség, amellyel érzékszerveink ingereiből „mentális képeket” kapunk. Ráadásul felnőttként egy óraegység alatt kevesebb jut el ebből a képből hozzánk, mint gyerekként – a látóideg hanyatlása, valamint az információfeldolgozás sebességének lassulása és a memória kapacitása miatt. A szellemi terhelés növekedésével az idő lerövidülését is tapasztalhatjuk, mivel minél nagyobb igénybevételt jelent egy feladat, annál inkább alábecsüljük annak időtartamát. Két vonal hosszúságának különbségét látjuk, ha a vonalak egymás mellett jelennek meg, két esemény időtartamát is összemérhetjük, ha egyszerre történnek a szemünk előtt, de az egymást követő eseményeket csak emlékezetünk segítségével tudjuk összehasonlítani – ám az emlékezet relativizálhatja az időt.