Jóllehet egy korábbi írásomban felhívtam a figyelmet öt magyar író kortársam idén ünnepelt, vagy ünnepelendő 90. születésnapjára, most a Kilencvenesek Évének szellemében meg kell ünnepelnem Dame Judi Dench idén decemberre eső 90. születésnapját is. Őt a legnagyobb élő színésznők között emlegetik Anglia szerte, sőt, az egyik újság egyenesen „nemzeti kincsnek” nyilvánította. Pályafutását 1957-ben kezdte az Old Vic színházban, s nemrégen egy „Judi és Jay” nevű tévéműsorral fejezte be, ha ugyan befejezte. Dame Judi ugyanis mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgál számtalan nézőjének és rajongójának.
Judi Dench angol és ír szülők gyermekeként egy észak-angliai városkában született, apja orvos volt. Kvéker iskolába járt és az Old Vic után a Royal Shakespeare Company tagja lett, ahol főleg Shakespeare-drámákban lépett fel, meglehetős sikerrel. Bár Angliában már jól ismerték nevét, nemzetközi sikerre csak a kilencvenes években a James Bond-filmeken keresztül tett szert, igaz, ezután több Bond-filmben ő játszotta „M”-et, a brit titkosszolgálat vezetőjét. Én csak 1976-ban figyeltem föl rá, amikor ötvenhatos menekült rendező-barátom, Vas Róbert felkért, hogy készítsek néhány versfordítást „My Homeland” (Hazám) című filmjéhez, amelyik főleg angolra fordított magyar verseken keresztül próbálta bemutatni a huszadik századi magyar kultúrát és ehhez felkért olyan, akkor már neves színészeket, mint Judi Dench és Alan Bates. Ebben a 75 perces műsorban elhangzottak Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós versei; bár nem emlékszem, kitől olvasott verset Judi Dench, de arra elég jól, hogy teljesen meg voltam elégedve Róbert válogatásával és Judi szép versolvasásával.
Legalább két olyan történelmi filmre emlékszem, amelyben Dench emlékezetes szerepet játszott: mindegyikben egy királynőt. A „Shakespeare in Love”-ban ő volt I. Erzsébet, a „Mrs Brown” című filmben pedig az a Viktória, aki imádott férje, Albert elvesztése után egy Brown nevű skót lovász társaságában keresett vigasztalást. De hogy milyen különös kapcsolatok húzódnak egy-egy ember családi múltjában, azt csak nemrégen tudtam meg, amikor a BBC egyik állandó műsorában (Mit gondolsz, tulajdonképpen kicsoda vagy?) láttam egy filmet Dame Judi Denchről.
Ez a műsor családkutatással foglalkozik és nem egyszer fényt vet nagyon távoli ősök meglepő életére. Ezúttal Judi Dench felmenőiről kiderült, hogy köztük fontos dán személyiségek voltak, hogy leszármazottja a Bille családnak. Az egyik, Beate Bille nevű XVI. századi udvarhölgy történetesen egy Brahe nevű nemeshez ment férjhez és ő lett a híres Tycho Brahe édesanyja. Braheről még a tudománytörténettel köszönő viszonyban sem lévő emberek is tudják, hogy ő volt a teleszkóp előtti csillagászat megalapítója, láncszem Kopernikusz és Kepler között. Shakespeare kortársa lévén, a Hamlet szerzője biztosan hallott erről a csillagászról, aki obszervatóriumot épített egy dán szigeten és felfedezései révén olyan híres lett Skóciában, hogy VI. James (Jakab) skót (később angol) király 1590-ben meglátogatta Dániában és latin ódával köszöntötte! De kitől hallhatott Shakespeare Brahéről illetve Brahe pártfogóiról?
Alighanem attól a William Kempétől, aki maga is színész volt és a XVI. század végén egy brit vándorszinész társulattal vendégszerepelt Dániában. Kempe főleg bohócszerepeket játszott, de ha érdekelték a legendák és az izgalmas történetek, lehet, hogy közülük párat magával vitt Helsingørből Angliába, ahol beszélt róluk minden mesére éhes színész-drámaíró kollégájának, Williamnek. Kempe talán még egy latin művet is kapott Tycho Brahétól, ami nem annyira az asztronómiai adatok miatt lehetett számára érdekes, mint inkább a csillagászt támogató dán főurak névlistája végett (akiktől pénzt lehetett kapni); egy ilyen lista ugyanis szerepel Brahe valamelyik asztronómiai művében, köztük két számunkra már ismerős névvel: Rosencrantz és Guildenstern. Így kapcsolódik Dame Judi dán származása a Hamlet szereplőihez, illetve a Bille család ahhoz a színdarabhoz, amelyikben évszázadokkal később ő, a fiatal angol színésznő játszotta a szomorú sorsú Oféliát.
