Nemrég tudtam meg, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem idén ősszel már nem indítja el a vallástudomány mesterszakot. Sőt, a filozófia és a magyar nyelv és irodalom mesterszakokat sem, noha előbbit tudtommal legalább egy évtizednyi tervezés és várakozás után éppen az előző felvételi időszakban hirdették meg először. Mindhárom szakra lehetett jelentkezni télen a felvi rendszerében, de az egyetem vezetése időközben hozott egy tisztán gazdasági alapú döntést, aminek következtében mégsem indulhatnak el.
Arról az egyetemről van szó, amelynek oktatói az Orpheus Nostert és a Vallástudományi Szemlét, a magyarországi vallástudományi és vallástörténeti közlemények legfontosabb fórumait működtetik, és amely arról a Károli Gáspárról kapta nevét, akinek első bibliafordításunkat, irodalmi nyelvünk talán legmeghatározóbb írásművét köszönhetjük.
Csalódottságot és dühöt érzek – magam is itt végeztem, a vallástudomány mesterszakon szereztem abszolutóriumot idén júniusban. Ám jelenlegi orientációmat hosszas szellemi útkeresés előzte meg, egyetemi éveim alatt fokozatosan jutottam el arra a meggyőződésre, hogy a vallás, Európa és a világ vallástörténetének ismerete nélkül a jelenünket sem érthetjük meg teljesen. Mert ha nem értjük a Római Birodalmat – és nem csupán háborúinak és uralkodóinak összességére gondolok, hanem főként a vallástól elválaszthatatlan római eszmére, a rómaiságra –, akkor nem érthetjük a kereszténységet, kereszténység nélkül a reneszánszt, reneszánsz nélkül pedig a reformációt, a felvilágosodást, a modernizmust, de még a kapitalizmust sem.
Mindeközben gyakran tapasztalom, hogy sokunk a vallás kifejezésről rögtön a kereszténységre asszociál, pedig valójában a vallás korántsem egyenlő a kereszténységgel – még nálunk, Európában sem. Persze a kereszténység a vallás részhalmaza, de a vallás egészében több annál, és még sokkal több az intézményes vallásgyakorlatnál. A vallás valami más, és ez a valami átitatja nemcsak a mai iszlám és indiai világot, de már a római és a görög világot is átitatta.
A vallás értése nélkül azért nem lehet mélységében megérteni a történelmet, mert a vallás a felvilágosodást megelőzően minden európai ember életének fundamentuma volt. Az egyén életének nemcsak egy része a hozzá tartozó szereppel, hanem egész élete a valláson belül állt. A vallás határozta meg gondolkodásának és világnézetének keretrendszerét, viselkedését, napjainak ritmusát, hogy mikor arasson, kivel házasodjon, mikor és miért menjen háborúba.
Vallásról való alapismeretek nélkül tehát nem érthető sem a történelem, sem a világ jelenlegi helyzete, a mi jelenlegi helyzetünk sem. Pontosan úgy, ahogy filozófiai alapismeretek hiányában nem érthetjük meg társadalmunk rendszerét és rendszereit sem. Miért vannak jogaink és kötelezettségeink? Mi az, hogy liberalizmus és mi az, hogy konzervativizmus? A társadalmi szerződés filozófia nélkül nemcsak hogy nem volna érthető, de nem is létezne. Filozófia nélkül továbbá - mondjuk Descartes és Arisztotelész nélkül - tudományunk sem volna.
És mindez csak a külső, csak ami a társadalomra vonatkozik. Ami fontosabb: vallás és filozófia nélkül önmagunkat sem érthetjük meg – ráadásul e kettő a legtöbb esetben egymástól elválaszthatatlan. Vallás és filozófia az, ami rákérdez és adott esetben választ ad a világ, a lét és a létezés, sőt az emberlét és az egyéni, egyes ember életének legalapvetőbb problémáira. És ez nemcsak akkor van így, ha Platónt vagy Bibliát olvasunk, hanem akkor is, ha ránézünk egy műalkotásra, vagy ha szépirodalmat veszünk a kezünkbe – mert Európában jórészt akkor is a kereszténységet nézzük és Platónt olvassuk.
Vallás és filozófia nélkül nem érthető tehát művészetünk és szépirodalmunk sem – két olyan terület, amelyhez nemcsak egy bölcsész vagy egy kutató, de bárki más is fordul, ha szeretné jobban megismerni önmagát, kapcsolódni az érzelmeihez, belső világához. De tovább megyek: Nietzsche és Kierkegaard nélkül nem lenne Freud vagy egzisztenciálpszichológia, és mitológia és vallási szimbolizmus nélkül nem lenne Jung sem. Ahogy latin és ógörög nyelv nélkül nem lenne orvostudományunk, jogtudományunk, tudományos nyelvünk, és nem lennének olyan szavaink, mint katarzis, pszichológia, libidó vagy metafora. Volna irodalmunk Poétika nélkül?
Ma nem kell vallásosnak lennünk, mert ma az ember azt gondol, amit akar. Globalizáció van és azonnal elérhető, végtelen mennyiségű információ. És posztmodern van: sokunk jógázik, kártyát vet, asztrológushoz és sámánhoz jár, meditációs elvonulásokon vesz részt. Ezek ma mind népszerű önismereti és „önsegítő” eszközök, mind realitásunk részét képezik, és mind vallási jelenségek. Mindegyik múltja több ezer évre nyúlik vissza, és megfelelő használatukhoz elengedhetetlen volna annak az összetett eszmetörténeti kontextusnak az értése és átlátása, amelyben megjelentek.
De ma, 2024-ben egy prominens magyar egyetem mégis úgy dönt, hogy sem vallástudomány, sem filozófia, sem magyar szakra nincsen szükség. Az intézmény vezetése talán majd elszámol a lelkiismeretével, de ez a jelenség nem egyedülálló a maga nemében. Az elmúlt években például visszatérő tapasztalatom a könyvesboltokban és antikváriumban járva, hogy egyre kevesebb a szépirodalom a polcokon, és egyre több a young adult és a szórakoztató irodalom, miközben egyáltalán nincsenek kihelyezve filozófiai vagy vallási, illetve vallástörténeti művek. Kapnak viszont külön sarkot a szakácskönyvek, a gyerekirodalom és a minősíthetetlen és romboló hatású sikerkönyvek, amelyek felszínes pszichológiát vallási motívumokkal keverve ígérnek gondtalan életet, felelősség alól való mentesülést és korlátlan önérvényesítést.
Mindez közel sem csak a jelenlegi politikai rendszer számlájára írandó; a közösségi média (főleg a TikTok, Youtube stb.), a sorozatok és egyebek hatása nyilván ugyanolyan, ha nem jelentősebb tényezője annak, hogy összességében egyre kisebb igény mutatkozik magaskultúrára és arra, hogy valóban gondolkodjunk, tehát hogy az információt ne csak passzívan befogadjuk, hanem kritikusan értelmezzük is.
Mindezt persze már sokan elemezték, ám a végeredmény mindig az: ha nem lesznek bölcsészeink, ha nem lesznek filozófusaink és valláskutatóink, ha Magyarországon a művészet, a kultúra és a szellemtudományok iránti közöny és érdektelenség tovább fokozódik, akkor hamarosan, nagyon hamarosan nem lesznek már kiváló tollú, átfogó műveltséggel bíró újságíróink, nem lesznek többé nagy íróink, nem fogjuk tudni megfelelően feldolgozni történelmi múltunkat, és nem lesznek, akik elemezzék a jelenünket és irányt mutassanak a jövőnknek.
Talán a könyvek drágák, talán nincs elég időnk és energiánk olvasni és gondolkodni, és talán túlságosan eluralkodott rajtunk az a szemlélet, hogy az új mindig jobb és a régivel foglalkozni fölösleges. Csakhogy az újat az újból nem lehet megérteni, mert az új a régiből keletkezett. És saját magunkat meg kell értenünk, különben nem fogjuk megtalálni a helyünket a világban, de a világot is meg kell értenünk, hogy benne az életünket minél szabadabban alakíthassuk.
A szerző bölcsész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.