Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitóján), hogy a világban „a progresszív erők állami eszközökkel üldözik konzervatív politikai ellenfeleiket. Az Egyesült Államok volt elnöke ellen koholt vádak alapján kezdeményeznek büntetőeljárásokat”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezt egyáltalán nem koholt vádak alapján teszik. Annyira nem, hogy az első ügyben már ki is mondta a bíróság: Trump bűncselekményt követett el, amikor cége jogi költségként tüntette fel úgynevezett hallgatási pénz kifizetését egy pornószínésznőnek. De a többi eljárás sem hamis vádakon alapul, hanem például azon a senki által nem is cáfolt tényen, hogy Trump szigorúan titkos iratokat vitt haza a Fehér Házból, és többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó azokat visszaszolgáltatni. Vagy hogy 2020-as választási veresége után megpróbált állami tisztviselőket rábírni az eredmények megváltoztatására, híveit pedig arra buzdította, hogy a washingtoni törvényhozás épületénél gyülekezve akadályozzák meg Biden győzelmének törvényes jóváhagyását. Ezek után csak az a kérdés, hogy Budapesten miért koholnak vádakat az amerikai kormányzat ellen.
Azt állította Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője (a Kossuth rádióban), hogy az Európai Bizottság jövő évi költségvetési tervezete totálisan elhibázott, mivel lassan ki lehet jelenteni, hogy az ukrajnai háború támogatása a legnagyobb tétel az EU napi finanszírozásában.
Ezzel szemben a tény az, hogy a mintegy 200 milliárd eurós büdzsé legnagyobb kiadása továbbra is agrártámogatás – majdnem 54 milliárd –, a második legkomolyabb tételt, 49 milliárd eurót pedig kohéziós, felzárkóztatási célokra költik. Ezekhez képest Ukrajnának 4,3 milliárdot szánnak jövőre, kiegészítve egy 10,9 milliárdos kölcsönnel. Ez lenne a híres Deutsch-sejtés: sem matematikailag, sem politikailag nem bizonyítható.
Azt is állította Deutsch Tamás (ugyanott), hogy az unióban véget kell vetni annak, hogy euró-milliárdokat költenek egyes tagállamok ideológiai és politikai zsarolására.
Ezzel szemben a tény az, hogy erre éppenséggel nem költenek. Mert még ha zsarolásnak fognánk is föl a magyar kormány elleni jogállamisági eljárást, a Bizottság ezzel valójában nem költ, hanem spórol, ugyanis egyelőre nem fizet ki Magyarországnak több mint 20 milliárd eurót. Deutsch híre pont úgy igaz, mint egykor a jereváni rádióé.
Azt állította Bencsik Gábor újságíró (Facebook odalán), hogy „2023-ban Bécs lakosságának nagyobbik fele migrációs hátterű volt”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez a „nagyobbik” fél egész pontosan 50,3%, a migrációs háttér pedig nem azt jelenti, hogy illegális migránsok árasztották el Bécset, a legtöbben ugyanis Németországból érkeztek Ausztriába, őket követik a románok, a törökök, a szerbek, a magyarok, a horvátok és a bosnyákok, majd csak utánuk a szírek, az ukránok és a lengyelek. Az Ausztriában migrációs hátterű lakosnak számító 2 millió 450 ezer ember közül 145 ezer a szír és az afgán (ez sem kevés persze), a többi viszont európai. Hát így. És nem úgy.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.