színház;Három Holló;

Az előadásban szó lesz a globális felmelegedésről, a környezetvédelemről és a szorongásról

- A jövőbe visz egy friss előadás

Milyen is lesz az élet 2060-ban? – ezzel foglalkozik a Három Hollóban ma este látható előadás, a nemzetközi projekt keretében megszülető produkció rendezőjével, Juhász Nórával beszélgettünk.

Tegnap este volt a premier, de ma is látható 2060 című, a jövővel foglalkozó interdiszciplináris előadás, melynek művészeti csapata rendhagyó módon már az alkotás folyamatába bevont olyan, a Z- és Alfa generációhoz tartozó fiatalokat, akik ebben a jövőben már nemcsak felnőttek lesznek, de annak a kornak az aktív formálói is. Az előadás a Stronger Peripheries nemzetközi projekt keretein belül valósult meg, ahol különböző országokból származó projektpartnerek közösen dolgoztak együtt művészeti produkciókon. A 2060 története 2023 májusában indult, amikor a magyar Pro Progressione és projektbeli tandempartnere, a francia Le Parvis nyílt felhívást tett közzé magyar művészek számára, témája a RightToTheFuture volt. A partnerek a felhívásra jelentkezők közül Juhász Nórát választották ki a közös munkára.

Juhász Nóra interdiszciplináris művész, festőként végzett a Képzőművészeti Egyetemen, de tanult látványtervezést is, emellett sokat dolgozott színházban díszlet- és jelmeztervezőként, jelenleg szabadúszó. – Médiumokon átívelő projektekben veszek részt – fogalmaz a 2060 rendezője – tehát csinálok installációkat, egy csomó virtuális projektet viszek, festek is olykor, de igazából mindig a projekt témájától függ, hogy milyen médiumban valósul meg: kiállító- vagy színházi térben, esetleg online. Jelenleg inkább a koncepció irányítja azt, hogy milyen formában dolgozom, mint maga a forma azt, hogy mivel foglalkozom. – Juhász Nóra úgy látja a magyar kulturális szcénára még inkább jellemző az, hogy valaki egyféle dolgot csinál: hivatásos színész, grafikus, rendező, de nemzetközi projektmunkákban ezek a határok elmosódnak, többféle területen kell egyszerre helytállni, együtt gondolkodni és létrehozni valamit. – A magaskultúra és a popkultúra közti határok sem egyértelműek manapság, például mindenki fotóz, vizuális tartalmakat állít elő nap mint nap, és van, aki művészi minőségben teszi. Innentől kezdve nagyon nehéz megmondani, hogy mi az, ami művészet és mi az, ami nem. Érdemesebb erről sokkal, de sokkal szabadabban gondolkodni – mondta a Budapest és Berlin között ingázó fiatal alkotó, aki egy évig tartózkodik egy ösztöndíjprogram keretében a német fővárosban. A következő projektje egy kiállítás lesz Berlinben, amit szeretne Magyarországra is elhozni.

A 2060 színpadi anyaga egy nagyon egyedi folyamat során született meg – voltak előkészítő workshopjaink magyar és francia gyerekekkel, ahol a fő célunk az volt, hogy a közös kreatív gondolkodáson kívül a gyerekek is haza tudjanak vinni magukkal valamit. A workshopok után elkezdtünk közösen agyalni, hogy mit tudunk mi ebben az előadásban megmutatni a tapasztalatainkból. Fura munkafolyamatunk volt: két országból jöttünk, de négy különböző országban voltunk a próbafolyamat nagy részében. Ezért az első néhány hónapban online voltak megbeszéléseink, ezt egy ötletmegosztási folyamatként kell elképzelni. Kitaláltuk az előadás fő elemeit és egy csapatként dolgoztunk együtt végig a kreatív részén. Demokratikus rendszer volt: mindenki behozott ötleteket, és ezeket elkezdtük fejleszteni külön-külön, majd együtt is, és azt gondolom, sikerrel jártunk, mert a végeredményben mindannyiunk munkája, elképzelése megmutatkozik – fejtette ki Juhász Nóra. A Pro Progressione és a Le Parvis közös projektjének két külföldi alkotója van, Alex Lungu és Ana Turos (további résztvevők: Kelemen Patrik, Szemes Botond és Szenteczki Zita), a próbák és az alkotói folyamat angol nyelven zajlott, de az előadás többnyelvű, az angol és a magyar a két fő nyelv, de elhangzik francia és román szöveg is.

A történetről Juhász Nóra annyit árult el, hogy egy ponton van benne időutazás, és olyan témák kerülnek elő, mint a globális felmelegedés, a környezetvédelem, a globális kultúra, a szorongás, az online tér, a migráció, a határok kérdése. – Ezek mindenkit érintő témák, mégis szerintem nagyon absztrakt és nagyon személyes hangvételű egyszerre az, amit csinálunk. Rengeteget dolgoztunk abból, amit a legfiatalabb generáción tapasztaltunk, így lettek a 2060 fő mozgatórugói alapvető egzisztenciális kérdések: Ki vagyok én ebben a világban? Hogyan tudok kapcsolódni hozzá?

Arról, hogy miért került épp a Három Hollóba a projekt, a rendező úgy nyilatkozott -- egyrészt azért, mert nagyon jó a helyszín, én nagyon szeretem azt a fura, indusztriális, nem feltétlenül színházra tervezett teret. Másrészt pedig nagyon nyitott és befogadó és kedves hely, a programszervezők nagyon izgalmasnak találták magát a projektet is. – A 2060 közvetlen kapcsolatot alakít ki a nézőjével, de nem kell félni attól, hogy szerepeltetni fogják a közönséget – Senkinek nem kell attól rettegnie, hogy majd felhívják a színpadra vagy hogy mikrofont nyomunk az arcába, szerintem mindannyian ismerjük ezt a kellemetlen élményt, és ezt nagyon próbáltuk elkerülni. De közben fontos megemlítenem, hogy ez az előadás nem egy klasszikus fikciós térben jön létre, szigorú negyedik fallal, hanem közel megyünk a nézőkhöz, és ez a tér egy ponton közössé is tud válni. Remélhetőleg.

Infó: 

A 2060 című előadás szeptember 5-én és 6-án látható a Három Holló színpadán. Alkotók: Juhász Nóra, Kelemen Patrik, Alex Lungu, Szemes Botond, Szenteczki Zita, Ana Turos. 

Anasztaszja Tyerenkova zongoraművésszel létrehozott összművészeti produkcióját adja elő.