A köldökvillantó top használatát a nőknek (ilyenben ügyködnek az atléták), a mezítelen felsőtestű edzést a férfiaknak tiltotta meg az I. kerületi Czakó utcai sporttelep vezetője. Fordítva kétségkívül furcsább lenne, de legalább kevesek öltözködési szokását korlátozná, így viszont aláírásgyűjtés támadt a direktívából. A 444 által kiszúrt „viktoriánus-tálib” hangulatú rendelkezés egyelőre nem olvasható ki a Budavári Önkormányzat honlapján elérhető házirendből, ott csak a tevékenységnek megfelelő ruházatot kérik, és a fürdőruha mellőzését, ám hogy valami történik, arra bizonyság a hamarosan leköszönő V. Naszályi Márta polgármester közvélemény-kutatása. Nem perdöntő, de kétségkívül a tiltásellenesek felhördülését mutatja. Megjelent x plusz n számú vélemény, aztán hamarosan jön a fideszes többség (merthogy a jobbikosok kiválása után két éve az van), és megmondja, hogyan legyen. De előtte megmérik, mint rendesen, mivel tesznek a többség kedvére.
Izgalmas játék ez a demokrácia, kár, hogy nincs. Ez volt az első gondolatom, amikor beleolvastam a véleményekbe. Olyan szépek a sutaságukkal és/vagy kívülállóságukkal együtt. Szent szubszidiaritás! Ahol bármelyik sporttelepvezető kiszavazható, ha 1. elkapja a hatalmi gépszíj, 2. belefárad az értelmes döntésekbe, vagy 3. elkezdik zavarni az emberek. Láttunk már ilyet. Persze, otromba hiba volna minden hülyeség mögé orbánizmust orrontani. De: ahol az állam belebeszél mindenbe, ott az emberek is belebeszélnek mindenbe. Egészpályás feltámadás, elrugaszkodás házmestertempóval. Szabályoznak, mintha muszáj volna. Partvonalról is bekiabálnak, bár az életükben nem futottak egy métert se. Határon túlról fideszesek, de nem tetszettek az anyaországi ellenzékiség kenyerét enni tíz hosszú percig sem.
Az iskolai mobiltelefon-tiltással sem a probléma észlelése a gond, hanem az elvágólagos, élére vasalt, napiparancsot idéző izomreakció. A túltolás. Ha tisztelet nincs, faragni kell. Madách-igazgatóból, Szabadság-szoborból, jótét lelkészből. Ganz egal.