Gál Mária, a külpolitikai rovat szerkesztője kapta a 2024-es Fejtő Ferenc-díjat. Az elismerést minden évben lapunknak azon munkatársa kapja, aki néhai tiszteletbeli főszerkesztőnk szellemiségéhez leginkább méltón végezte tevékenységét. A 2006 óta odaítélt elismerés névadója, Fejtő Ferenc az 1873-ban alapított lap egykori újságírója és tiszteletbeli főszerkesztője. Az első díjazott a 2015 januárjában elhunyt Andrassew Iván volt.
Gál Mária kis megszakítással több mint két és fél évtized óta a lap munkatársa. Kezdetben kolozsvári tudósítóként dolgozott a Népszavánál. Amikor 2001-ben a családdal átköltöztek Magyarországra, a Népszava Társadalom, illetve a külpolitikai rovatához írt cikkeket. A romániai, szlovákiai, szerbiai és kárpátaljai magyarság témájának kivételes szakértőjeként 2003-ban a Határon Túli Magyarok Hivatalába (HTMH) került, kisebbségügyi referensként. A hivatal felszámolása után 2010-ig a Miniszterelnökségen belül a Nemzetpolitikai és Kisebbségi Államtitkárságon dolgozott kül-és biztonságpolitikai szakmai tanácsadóként.
Ezt követően lapunk külpolitikai rovatának szerkesztője lett. Egészen kivételes tudásanyaggal rendelkezik a határon túli magyarságot, a szomszédos országokat, a volt szovjet térség államait és a Közel-Keletet érintő témákban, de nincs olyan külpolitikai téma, amiről ne rendelkezne komoly ismeretekkel, határozott véleménnyel. Háttéranyagai rendkívül olvasmányosak, publicisztikái frappánsak és tűpontosak. Alapelve, hogy egy újságíró ne csak mások gondolatait közvetítse az olvasóknak, hanem az adott téma szakértője legyen. Nem véletlen, hogy számos médiumban szólaltatták meg lapunk főmunkatársát, s egyes cikkeiből külföldi médiumokban – a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, vagy az Eurotopics portálján – is többször idéztek.
A Fejtő Ferenc születésének 115. évfordulója alkalmából a budapesti Szent István parkban tartott díjátadón Széchenyi Ágnes Pulitzer-emlékdíjas irodalomtörténész, sajtótörténész beszédében Fejtő Ferenc aktualitásáról beszélt. Emlékeztetett arra, hogy ugyan Fejtő több világpolitikai korszakot, sok magyar rendszerváltást élt meg, nem ismerne a világra, ha ma rátekintene. Ugyanakkor nem mozogna idegenül benne, sőt, hamarabb eligazodna benne, mint mi. Széchenyi Ágnes rámutatott, egészen bizonyos, hogy Fejtő Ferenc szeretett őshazáját, Magyarországot nem tekintené a világ középpontjának, igyekezne meggyőzni a szuverenitást központi kategóriaként kezelőket tévedésben vannak, hogy a technikai fejlődés nyomán kialakult gazdasági világrendet el kell fogadni, élni kell a lehetőségeivel, kezelni kell és nem elítélni. Tudná és hirdetné, hogy minden embernek továbbra is szüksége van a nemzeti közösségre is, a nyelv és a kultúra jelentette biztonságra. Ő tenné ezt, aki vallotta, hogy egy embernek igenis lehet több identitása, hangoztatta beszédében Széchenyi Ágnes. Hozzátette, Fejtő nem helyeselné, hogy milliók maradjanak ki a civilizáció és a tudás eredményeiből itthon, bizonyos, hogy lenne véleménye a migráció helyes kezeléséről és a megoldásokat keresve az emberi szolidaritásra apellálna elsősorban. Fejtő Ferenc munkásságát felidézve emlékeztetett arra, hogy legismertebb könyvét, A nép demokráciák történetét több tucat nyelvre fordították le. Széchenyi Ágnes rámutatott, Fejtő Ferenc életelvei ma is érvényesek.
Földes György történész, tudományos kutató, egyetemi oktató rámutatott, másfél évszázados története során még soha nem volt a maihoz hasonlatos helyzetben a magyar baloldal: ma a társadalom többsége úgy látja. hogy a politikai baloldal nem alkalmas érdekei védelmére és képviseletére. Nincs olyan karizmatikus politikai és szellemi vezető a színen, akivel a baloldalisággal rokonszenvezők azonosulni tudnának. „A mai fiatal baloldali útkeresők azt gondolják: a múlt olyan teher, amitől a legjobb megszabadulniuk. (…) Ők azt látják, a politikai baloldal az államszocializmus kritikai újraértékelése óta nem volt képes valódi önvizsgálatra, elkábult a sikereitől, nem tanult a kudarcaiból. A szocialisták, szociáldemokraták nem vonták le a politikai, szervezeti és személyi következtetéseket ismétlődő vereségeikből. A pártok vezetői nem tartottak igényt az elméleti munkára, amelynek segítségével új stratégiát fogalmazhattak volna meg” – hangoztatta Földes György. Ezért érthetőnek nevezte, ha a mai baloldali útkeresők nem vállalnak azonosságot a pártokkal, de nincs igazuk, „ha azt gondolják: a múltat el lehet és el kell törölni”. A hagyomány ápolása erkölcsi kötelességünk is, fejtette ki. Felmerülhet azonban a kérdés az útkeresők részéről: melyik hagyományt ápoljuk?
„Ebből a szempontból kiváló példát kínál Fejtő Ferenc élete és munkássága” – mutatott rá Földes György. „Ő végig járta, élte, barangolta, szenvedte a huszadik századot” – tette hozzá. Bár nyilván nem mindenben volt igaza Fejtőnek, „de mindig kitartott amellett, amit igaznak tartott, és vállalta az ezzel járó kellemetlenségeket, olykor a kitaszítottságot”. Földes György beszédében rámutatott: az európai szociáldemokrácia 1945 utáni sikerei visszaigazolták hűségét elveihez. Ezeknek a sikereknek nem egyszerű haszonélvezője volt. „Kelet-Európa-i migránsként, helyesebben emigránsként nem segélyezettje, hanem részese, éltetője volt a szociáldemokráciának. Magyarként, franciaként is küzdött az általa elképzelt egyenlőségért, testvériségért és szabadságért, a többség számára méltó életviszonyok megteremtéséért” – emlékeztetett Földes György. Kifejtette, Fejtő élete utolsó szakaszában is sokat foglalkozott a szociáldemokrácia problémáival. Fejtő Ferenc a pragmatikus szempontokat az ideológia fölé helyezte, a közjót szem előtt tartva nem látott jobb megoldást a kapitalizmus életben tartásánál. „Érzékelte a demokrácia, a demokratikus politizálás nehézségeit is. Ez azonban nem jelentette azt, hogy lemondott volna a politika társadalmasításának, az egyenlőség-igazságosság érvényesítésének, a nemzetek önállóságának és a nemzetközi összefogásnak szükségességéről” – mutatott rá Földes György. Hozzátette, lehet vitatkozni arról, miként lehetne hasznosítani a szociáldemokrácia örökségét, de elfelejtkezni nem szabad róla.
A baloldali értelmiség feladata, hogy segítsen az „egyszerű” emberek kompetenssé tételében, a döntéshozatalban, a köz ügyeiben való eligazodásban, a felelősségvállalásban, hangoztatta Földes György. „Olyan hagyomány ez, amit ápolni nem politikai, hanem erkölcsi kötelesség. Ehhez tartotta magát Fejtő Ferenc, amikor József Attila és Ignotus Pál mellé állt és részt vállalt a Szép Szó antifasiszta, humanista és progresszív folyóirat szerkesztésében a fasizmus előretörésének idején. Ez az a hagyomány, amely ma is él a Népszava égisze alatt. Lehet-e ma erősebb kapaszkodó, erkölcsi iránytű József Attila költészeténél, életművénél? Tiszta forrás az, ahonnan minden útkereső erőt meríthet” – zárta ünnepi beszédét Földes György.
A lap részéről Hompola Krisztina, kulturális rovatának vezetője a Népszava száz évvel ezelőtti számából idézve feltette a kérdést, a lap akkori szerkesztői vajon hogyan képzelték el a jövőt, mai világunkat? Itthon több más európai országgal szemben alig látni újságot lapozó embereket. „Itt polgárság alig tartotta meg a hagyományos printsajtót” – mutatott rá. Ám „a Népszava túlélt több mint 150 vérzivataros évet, nem tehet mást, mint túléli a következő 150-et is” – tette hozzá. Mint mondta a nagy elődök, köztük Fejtő Ferenc nyomába lépve, hozzájuk fel nem érve próbálja meg a lap a lehetetlent: „választ kicsikarni a felelősöktől, akik az elmúlt másfél évtizedben mintha megfeledkeztek volna arról, hogy kötelességük felelni”. A lap igyekszik megfelelni az elvárásoknak, s nem csak belpolitikai, kulturális témákat ölel fel, hanem „továbbra is bizonyítjuk, a világ nem csupán ezen a 93 ezer négyzetkilométeren terül el”.
Hompola Krisztina rámutatott: „Továbbra sem fogadjuk el a mi és ők, a Kárpát-medence végletesen kettéosztott közéletének logikáját, amit érdekeinek megfelelően erőltet mindannyiunkra a hatalom. Tudjuk és nap mint nap bizonyítjuk, nem, nem létezik kormánypárti és ellenzéki gyógyulás, okulás vagy zenehallgatás.” A lap, már a modernebb eszközök segítségével, nem mond le a világ jobbításának szándékáról. „És öntudatos újságíróként öntudatos olvasóinkkal együtt szolidaritásra, elfogadásra, bátorságra, kreativitásra és cselekvésre ösztönözzük magunkat” – hangoztatta a lap Kultúra rovatának vezetője.
