Denevérnász

Dombi Imre denevérész, a Duna–Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre interaktív ismeretterjesztő előadáson beszélt a minap az éjszakák ritkán látható repülő emlőseiről, a nagy patkóstól a tavin át a szoprán törpéig. A legendákkal övezett állatokat némi óvatossággal még simogatni is lehetett. A világ mintegy 1400 denevérfaja közül 28 honos Magyarország területén, többségüket azonosították már a kutatók a mecseki nászbarlangnál.

A denevér az egyedüli emlősállat, amely aktív repülésre képes. Mellső végtagjaikon a másodiktól kezdve valamennyi ujjuk erősen meghosszabbodott, közöttük, és a törzs oldala között a hátsó lábra és a farokra is kiterjed bőrredő – „vitorla” – feszül. Éjszakai állatként napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon. Látásuk gyenge, ultrahangok segítségével tájékozódnak, aminek frekvenciája fajonként különböző, általában 35–105 kHz közé esik. A közönséges denevér a száján át, a patkósorrú denevérek a hártyás orrukon bocsátják ki az ultrahangot.

Az abaligeti a dunántúli egyik legnagyobb denevér-nászbarlangja: 466 méteres főágában és három, amúgy nehezen járható mellékágában több ezer denevér fordul meg augusztus végétől. Az őszi megtermékenyülés után a magzat fejlődése a téli álom ideje alatt leáll. Az egy, esetleg kettő kölyök május végén, június elején születik meg a nyári szálláshelyen, és egy hónap után lesz önálló.

A legrégebbi ismert denevércsontváz 52 millió éves, ezt a fosszíliát 2023-ban az amerikai Wyoming állambeli Green River Formation lelőhelyen találták, íria a Plos One. Sokat kibírtak tehát, és mindenközben alig változtak, a civilizáció azokban őket is fenyegeti. Az európai denevérállomány erősen csökken, miután a rovartáplálék, a szállás- és kölykezőhelyek is fogyatkozóban vannak. A zsákmányállatokból szervezetükben felgyülemlő, emberi eredetű szennyeződések is károsak számukra. A kémiai rovarirtás szintúgy: ilyenkor az elpusztult rovarok töredéke szúnyog.