Harmadik kedvenc chicagói mondásom nem igazán épült be a közbeszédbe, de okvetlenül idézik, ha a város hírhedten összefonódásokra épülő politikai viszonyait próbálják megmagyarázni. Ez a jelenség Magyarországon persze éppúgy ismeretlen, mint a politikusi köpönyegforgatás, vagy a főváros-vidék ellentét, de a mondás eredete talán segít megérteni az egzotikus gyakorlat lényegét. Abner Mikva demokrata képviselő és bíró idézte fel, hogy amikor fiatalon 1948-ban Chicagóba került, épp választási kampány kezdődött, ezért ő azonnal felkereste a legközelebbi demokrata irodát, hogy önkéntes pártmunkára jelentkezzen. „Ki küldött, fiam?” – kérdezte a kerületi pártvezető. „Senki.” „Senki sem kell, akit senki sem küldött” – hangzott a válasz („We dont’t want nobody nobody sent.”) Nem vagy valakinek a valakije? Viszontlátásra.
Chicago elkötelezett demokrata fellegvár, sok érdekességgel. Rahm Emanuel Barack Obama Fehér Házából tért vissza ide polgármesternek, ma Tokióban nagykövet. Maga Obama Chicagót tartja „választott szülővárosának”, itt fog megépülni az elnökségéről megemlékező központ, Michelle Obamával váltott első csókjuk helyét pedig bronz emléktábla örökíti meg egy déli kerületben. (Elmulasztottam megkeresni.) Illinois állam szintén erőteljesen demokrata, a helyi törvényhozás korábbi házelnöke, Mike Madigan minden amerikai rekordot megdöntött ebben a funkciójában (1997-től 2021-ig töltötte be). Azóta is aktív, a pályafutása végén elindult korrupciós vizsgálatok sok munkát adnak neki. Az állam 10 utolsó kormányzója közül azért került csak négy börtönbe, mert másik kettőt felmentettek. A „börtönmeccset” a demokraták nyerték a republikánusokkal szemben, 3-1-re. Az utolsó eltévelyedett, Rod Blagojevich a vád szerint még Barack Obama megüresedett szenátori helyét is „hasznosítani” próbálta. Ma már újra szabad, Trump 8 év után elengedte neki a maradék 6-ot.
Az álláspontot az üléspont határozza meg. (Akkor is, ha erre Marx jött rá, aki ma már nem igazán elfogadott.) Ráadásul kontinenstől függetlenül. Pár évvel a rendszerváltás után Budapesten sorban álltam az egyik leánybank által kibocsátott „adóoptimalizációs” befektetési termékért. Ötletes megoldás volt, a sor pedig hosszú. Az anyabank vezérigazgatója nem sokkal később fontos kormányzati beosztást kapott és beszédeivel mindenkit meggyőzött az állami adóbevételek közösségi hasznáról. (Engem is). Később pedig megmentette a magyar gazdaság egészét.
Illinois szövetségi államban a Hyatt szállodalánc alapítójának egyik örökösét 2018-ban kormányzóvá választották, aki ezt követően saját vagyonából 56,5 millió dollárt költött arra a kampányra, amelyben az egykulcsos személyi jövedelemadó többkulcsossá tételéhez kérte a szavazók támogatását. Mert az igazságosabb. Ugyanez a politikus korábban vállalkozóként azzal takarított meg 331.000 dollár ingatlanadót, hogy a felújítás céljából vásárolt nagypolgári házakból kiszereltette a WC-csészéket, mert a „lakhatatlan” ingatlanokra alacsonyabb adókulcs vonatkozott. (A választási kampányban aztán befizette.)
A 2023-as chicagói polgármester-választás győztese, Brandon Johnson csak a második szavazási forduló előtt egyenlítette ki 3.357 dolláros víz- és csatornadíj tartozását, valamint 400 dolláros parkolási díjhátralékát. Ellenfele, Paul Vallas ezt szóvá is tette, mondván, egy 28 milliárd dolláros vállalkozást olyasvalakire kell bízni, aki legalább saját pénzügyeit képes rendben tartani, mire Johnson azzal vágott vissza, hogy ő képviselné igazán hitelesen azokat a polgárokat, akik összesen 421 millió dollárnyi vízdíjjal tartoznak a városnak. A szavazók igazat is adtak neki.
A politika bizonyos velejáróit Chicagóban természetesnek tekintik. Az 50 kerület egyikének elöljárói tisztségéért sokadszorra ismét versenybe szálló Edward Burke ellen 2019-ben a szavazás előtt néhány nappal jelentett be vizsgálatot az FBI, mert szerintük egy gyorsétterem engedélyezése során egy szívéhez (és talán zsebéhez is) közel álló ügyvédi iroda számára kért megbízást a beruházótól. Meg is lett az eredmény: miközben a kerületek jelentős részében csak egy második forduló tudott dönteni az elöljáró személyéről, Burke már az elsőben átszakította az 50 százalékos célszalagot! Ő a mi emberünk, gondolták a választók. (Burke 2024. szeptember 23-án kezdi meg kétéves börtönbüntetését.)
Az amerikai korrupciós statisztikák persze félrevezetőek, elavult módszerekkel dolgoznak, leginkább a szövetségi államonként 10.000 lakosra jutó jogerős korrupciós bírósági ítéletek számát szokták összehasonlítani. Kőbalta. Mennyivel szakszerűbb 100 véletlenszerűen megállított járókelő véleményéből megmondani a tutit! „Néném, maga szerint inkább nőtt, vagy csökkent a korrupció?” „Hát persze, fiam…” Mint a politikai vicc az 1952-es „közvélemény-kutatásról”. „Pista bácsi, mi a véleménye a szocializmusról?” „Jó, fiam.” „Nyilván, de esetleg ki tudná fejteni a rádióhallgatók számára kicsit bővebben is?” „Bővebben? Nem… jó...”
Érdekes volt a polgármesteri szék sorsa is a 2019-es választáson. Ha politológus lennék, azt mondanám, a változás lehetőségében kevesen bíztak (a részvétel közel állt a negatív rekordhoz), de akik igen, azok nagy elmozdulást akartak. Az első fordulót két afroamerikai hölgy nyerte alig 1,5 százalékos különbséggel (17,54, illetve 16,04 százalék), így a szakértők azt találgatták, melyikük fog tudni hajszálnyi előnyt szerezni a második körben. Nos, a döntő fordulóban a leszbikus jelölt 47,7 százalékos földcsuszamlásszerű különbséggel gyűrte maga alá heteroszexuális ellenfelét. (Persze csak átvitt értelemben). Hogy mi döntött, csak találgatni lehet. Lehet, hogy az „ábécé klubhoz” való tartozás. De talán inkább az, hogy a győztes korábban soha nem volt politikus, a vesztes pedig igen. (Ábécé klubként az Urban Dictionary az egyre gyarapodó önazonossági betűsor követőit tiszteli. Két új betű mindenképpen megfontolandónak tűnik, hiszen jelenleg nincs képviseletük sem az aszexuálisoknak, sem a fetisisztáknak. A betűk sorrendje pedig újragondolandó: a leszbikusok előresorolása nyilvánvalóan a múlt szexista csökevénye. Kövessük ebben is a klub névadóját, az ábécét.)
Az Egyesült Államokban a nyílt társadalom programjának egy meglepő irányzatával találkoztam: a nyílt üzletekért folytatott küzdelemmel. A Chicago városát is magába foglaló Cook megye főügyésze, Kim Foxx 2016-ban 300 dollárról 1000 dollárra emelte azt az értékhatárt, amely alatt nem számít bűncselekménynek a bolti lopás. A hír személyes emlékeket is felidézett bennem. Idős édesanyám egyszer megnyerte egy női magazinunk „lottó ötös” ajándékát, az ötperces vásárlást. Amit 5 perc alatt be tudsz pakolni a szupermarketben a bevásárlókocsiba (termékenként csak egyet), az a tiéd. A cég ajándéka. Ő akkor már 81 éves volt és alig tudott mozogni, de szerencsére vihetett magával egy segítőt, ez lettem én. Igyekeztem felnőni a feladathoz, alaposan feltérképeztem a nagy üzletet már a nagy nap előtt. Amikor eldördült a startpisztoly, futottam, mint a nyúl. 5 perc alatt 96.000 forintnyi árut tudtam összeszedni.
Nagyon büszke voltam magamra – de Kim Foxx nem lett volna elégedett a teljesítményemmel. Az ő szabályozása szerint három ilyen bevásárlókocsi értéke sem lépi át azt a határt, amely fölött bűnvádi eljárást indítanak a chicagói bolti szarkák ellen. A téma leginkább akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor az újságírók kioknyomozták, hogy a George Floyd meggyilkolását követő zavargások első hulláma idején Chicagóban letartóztatott fosztogatók közül az ügyészség egyetlen egy ellen sem emelt vádat, mert Kim Foxx 2020. június 20-i rendelete megtiltotta a zavargások „békés” résztvevőinek zaklatását. Amikor ezt más bűnüldöző szervek észrevételezték, Kim Foxx egy újságcikkben leszögezte, hogy a feladat közös, egymás hibáztatásának nincs értelme, ő készen áll a közös megoldás kimunkálására. Ez olyan szépen hangzott, mintha a lopási értékhatár megemeléséről nem egyedül döntött volna 2016-ban, alig két héttel a beiktatása után. (A zavargások második, augusztusi körében letartóztatott fosztogatók közül 45 ellen végül eljárást indítottak.)
Chicago közbiztonságát persze nem a bolti tolvajok veszélyeztetik leginkább. Rengeteg a gyilkosság, elsősorban a leszakadó külső kerületekben dúló fegyveres bandaháborúk miatt. Szinte mindig fiatal fekete férfiak lőnek le fiatal fekete férfiakat. Az ő életükért csak akkor tüntetnek, ha rendőr húzta meg a ravaszt. Sok persze a véletlen áldozat is, boltba autózó családanya, háza előtt játszó gyerek. A média szerint a megoldást leginkább az akadályozza, hogy a rendőrség és a lakosság kapcsolata nem megfelelő. Hiányzik a bizalom. A tanúk nem vallanak a tettesekre. Keresik persze a megoldást is, érzékenyítő tanfolyamokra iskolázva be a rendőröket. David O. Brown, a város (fekete) rendőrfőnöke 2020. július 7-én a Chicago Tribune hasábjain megjelent „olvasói levelében” másban vélte felfedezni a probléma lényegét: „Nem várhatjuk, hogy a közösségek tagjai rendőrkézre juttassák a bűnözőket, ha tudják, hogy bűnüldözési rendszerünk többségüket azonnal visszaküldi az utcákra.”
Hogy Chicago veszélyes hely, magam is megtapasztaltam. A városközpontban kajakoztam a folyón, amikor egy parti szórakozóhelyről eltaláltak. Golyó helyett szerencsére pezsgős dugóval. Beesett a csónakba, hazavittem, azóta is őrzöm. A lelki megrázkódtatást nehezebben tudtam feldolgozni: az elkövetők nem integettek, hogy evezzek ki koccintani velük. Al Capone biztosan udvariasabb lett volna…
Hét év után aztán magam is követtem sok chicagói példáját. Nyugdíjba vonulva elköltöztem. A többség csak Floridát engedheti meg magának új otthonként, én ragaszkodtam Budapesthez. De mindig szeretettel fogok visszagondolni a szeles városra, a sokat forgó köpönyegekkel együtt. Volt Chicago Tribune előfizetőként pedig azóta is kapom a híreket, amelyeket érdeklődéssel olvasok, bár már csak szalagcímekre vagyok jogosult… (Innen tudom azt is, hogy a Chicagói Egyetemen folyó palesztinpárti tüntetések kapcsán 2023. november 15-én Kim Foxx egy belső utasításban erősítette meg a békés tiltakozók elleni eljárás tilalmát. 2024. április 26-án azonban kiderült, hogy van egy olyan rendezvény, amikor a türelem felfüggesztésre kerül: a Demokrata Párt Chicagóban megrendezésre kerülő országos elnökjelölt-állító konvenciója 2024. augusztus 19-22 között. Azért mindennek van határa. A toleranciának is…)
