Dráma, ami a gyermekvédelem területén történik. Miután a kegyelmi ügy felelősségét lerázta magáról a kormány és az intézményekben dolgozókkal, nevelőszülőkkel kezdett keménykedni, a megalázás miatt sokan úgy döntöttek, távoznak. A vezetők – kivéve az egyházi intézményeknél - túl vannak a magánéletükben durván és agresszívan vájkáló kérdéseken, a napokban minden munkavállalónak számot kellett adnia arról, hol tölti a szabadidejét, mekkora vagyona van, és kivel él együtt. Sokan azt mondták, elég volt, a dolgozók hat százaléka már biztosan távozik, aki pedig egyelőre maradt, a megnövekedett teher miatt tervezi a kilépést. A nagy védelem eredménye, hogy az együtt élő gyerekeket szét kell költöztetni, az a kis kötődés is elszakad, ami eddig jutott a szüleik által elhagyott, bántalmazott kicsiknek és nagyobbaknak.
Az intézkedésekkel azt a látszatot akarja kelteni Orbán és csapata, hogy a pedofíliától védi a gyerekeket. Valójában erről szó nincs. Ami most igazából történik, az a gyerekek súlyos traumatizálása, bántalmazása. Az abúzus elkövetője pedig maga a kormány.
Szívről és lélekről hazudnak szívtelenül és lélektelenül. Mosolygós képek készülnek államtitkár bácsikat körbeálló gyerekekről, öltönyös nagyemberek vágnak át szalagokat egy-egy kifestett épület előtt. A dolgozók egy órára félresöprik a szemetet, mert ez a magas rangú látogató igénye, aki karba tett kézzel, fejét kicsit oldalra biccentve hallgatja őket egy fotó erejéig, aztán beáll egy kicsit focizni a gyerekekkel. Majd elégedetten beszáll a csinos állami kocsijába, és a sofőrje hazaviszi.
A nevelő meg összegyűjti a rábízott 20-30 gyereket, lenyomja a 12 óráját, és felkészül, hogy hamarosan 50-re fog felügyelni. A gyerekek csomagolnak, költöznek, minden megy a maga útján, hiszen továbbra is kapnak enni, és van hol aludniuk. Ez a gyermekvédelem Magyarországon.