Lukasenko túszul ejtette Belaruszt. Immár harminc éve tart ez az állapot, s a 2020-as elcsalt választások óta az addigi tekintélyuralmi rezsim nyílt diktatúrává változott. Lukasenko az országot az Ukrajnát lerohanó oroszok szövetségesévé, hídfőállásává tette. Nem is volt más választása, mert egyszemélyi uralmát csak Vlagyimir Putyin közvetlen beavatkozásával, finanszírozásával tarthatta fenn. Az oroszoktól való függés része lett, hogy Lukasenko beszállt Putyin nagy kémmentő akciójába is. Máig nem tisztázott módon foglyul ejtettek egy Rico Krieger nevű német önkéntest, aki egészségügyi katonaként szolgált az ukrán hadsereg beloruszokból álló egységénél. Kriegert halálra ítélték – Belarusz az egyetlen európai állam, ahol végrehajtják a halálos ítéleteket. Lukasenko nem szokott kegyelmet adni.
A német fiatalember volt az egyik fő cserelap, hogy Berlin elengedje a Vagyim Kraszikov nevű FSZB-tisztet, aki évekkel korábban a német fővárosban megölt egy ott élő grúz állampolgárságú csecsen férfit. Keveset írtak róla, de a lengyelek is elengedtek egy orosz kémet. Pavel Rubcov a Pablo González nevet használta, szabadúszó újságíróként ténykedett lengyel területen, több spanyol nyelvű lapnak írt. A lengyel hatóságok szerint a GRU, az orosz katonai hírszerzés tisztje. Rubcov/González hosszabb ideje volt előzetes letartóztatásban, az ügyészség nem emelt még ellene vádat, amikor visszaküldték Moszkvának. Feltehetően eleve cserealapként kezelték.
A lengyel közvélemény erősen reménykedett, hogy a végül augusztus elején megvalósult fogolycserével kiszabadulhat börtönéből Andrzej Poczobut is. A kettős állampolgárságú hrodnai/grodnói férfi újságíró volt, hosszabb ideje a Gazeta Wyborcza tudósítója. Aktív tagja volt a Belaruszban élő lengyelek nemzetiségi szövetségének, a helyi hagyományőrzés, a nyelvi és nemzeti hagyományok ismert ápolója. Ebben a minőségében többször beszélt velem, alapos képet adott a diktatúra kisebbségellenes fellépéséről a Népszabadságnak. Andrzejt nyilvánvalóan koholt vádakkal ítélték el, s tartják több mint három éve a novopolocki büntetőtáborban. Hónapok óta családjával sem tarthat kapcsolatot, mert magánzárkával büntetik. Az önkényúr nagyon ad arra, hogy személyesen neki címzett kérvényben könyörögjenek szabadulásért az elítélt politikai foglyok. Poczobut ezt a kezdetektől elutasította, ahogy azt is, hogy örökre elhagyja szülőföldjét. A börtönévek, az állandó fogva tartási szigorítás, az elszigetelés mind ezt szolgálja. A diktátor megtért ellenzékieket akar, akik eltűnnek az országból. Vagy meghalnak a börtönben…
Néhány hónapja találkozhatott a bebörtönzött újságíróval Andzelika Borys, a lengyel szövetség Varsó által elismert vezetője. Borys is börtönben ült egy évet, majd kiengedték, amikor édesanyja kegyelmet kért a diktátortól. Borys pár napja elmondta a Rzeczpospolita című varsói lapnak, hogy Poczobut, akit nagyon megviselt a büntetőtelep, belegyezne az elnöki kegyelembe, s az ő kérésére kiutazna Lengyelországba, de elutasítja a hazatérés tilalmát. Érdekes módon szinte ezzel egy időben megszólalt egy rezsimpárti blogger Minszkben. Jurij Vaszkraszenkij azt állította, hogy Lukasenko a jóakaratát demonstrálva felajánlotta Poczobut kiadását, de azt „Lengyelország visszautasította”. Egyébként Vaszkraszenszkij állítását azonnal cáfolta Tomasz Siemoniak lengyel belügyminiszter, aki a titkosszolgálatok felügyeletét is ellátja. Nem volt semmi okunk arra, hogy visszautasítsunk egy ilyen ajánlatot – mondta.
A blogger szerint bármikor szabadulhat az újságíró, „csak Radoslaw Sikorski (lengyel külügyminiszter) jöjjön érte, s akár a kocsija csomagtartójában is hazaviheti”. Ebből a kitétel arra utal, hogy a diktátor valamilyen hivatalos kapcsolatot, elismerést szeretne, s azt akarja kizsarolni Poczobut további sanyargatásával.
A jelek szerint a szerencsétlen sorsú kolléga a két ország hatalmi játszmáinak tárgya lett. A belorusz propaganda – állítja Siemoniak – lengyel pártközi vitát akar provokálni Poczobut körül, hogy Minszknek a lehető legkevesebb engedményt kelljen tennie. A lengyeleknél pedig láthatóan a különböző hatalmi centrumok – elnöki hivatal, miniszterelnökség, külügy – egymással rivalizálva alkudozna. Radoslaw Sikorski külügyminiszter korábban azt mondta, hogy egy évek óta lezárt határátkelőhelyet csak akkor nyitnák meg, ha Poczobut szabad lesz.
Andrzej Poczobut
Helyi lengyel pedagóguscsaládban született 1973-ban. Hrodnában jogot végzett. Fiatalkorában punkzenész volt, s hamar egyike lett a helyi lengyelség aktivistáinak. Lengyel és belorusz nyelvű lapokba írt, majd a varsói Gazeta Wyborcza megnyerte tudósítójának. Többször állt bíróság előtt Lukasenko megsértéséért, majd rágalmazás vádjával. 2021-ben letartóztatták, s nyolc év szigorított fegyházra ítélték. Nős, egy fia és egy lánya van.
Ezerötszáz politikai fogoly
Lukasenko ezerötszáz politikai foglyot őriztet börtöneiben. Az utóbbi időben némelyektől szabadulna. Bizalmi emberei, mint az említett Vaszkraszenszkij is, sorra hívogatják az elítéltek családtagjait, azt javasolva, hogy esedezzenek kegyelemért a jóságos zsarnoknál. Ez az akció feltehetően nem érvényes a legismertebb foglyokra, mint amilyen Viktor Babarika volt bankár és elnökjelölt (8 év), Szergej Tyihanovszkij (18 év) volt blogger és reménybeli elnökjelölt, aki helyett végül a felesége, Szvetlana indult a választáson. Marija Kalesznyikava fuvolaművész, Babarika stábjának tagja és az ellenzéki koordináció egyik vezetője (11 év fegyház).
