Az égvilágon semmi nem utalt arra, hogy Domenico Modugno a harmadik iksz környékén világsztár lesz. „Huszonhat esztendős koromban a mélyponton voltam. Hullott a hajam, és messziről került a siker” – emlékezett. – „Harmincévesen emelkedtem fel, de rögtön azután újabb szorongás fogott el. Túl későn kezdtem, gondoltam, nyilván nyomban rám tör a hanyatlás.”
Ehhez képest Modugno 1959-ben két koncertjével többet keresett, mint bármely itáliai miniszter egy egész hónapban. Amikor ez kitudódott, az olasz sajtó így foglalt állást: „Mutassanak valakit a kormányból, aki olyan számokat ír és ad elő, mint a Volare vagy a Piove!”
Modugno mindkettővel – az utóbbit jobban ismerik úgy, hogy Ciao, ciao, bambina – megnyerte a San Remo-i fesztivált. A Nel blu dipinto di bluval, azaz a Volaréval ennél nagyobb magasságokba is jutott: a szám 1958. augusztus 18-tól öt héten át vezette az amerikai slágerlistát. Azon a napon a Petőfi rádióban 20.00 és 20.40 között A végzet hatalma című Verdi-operából adtak részleteket, majd 21.05-től Olasz dalestet sugároztak, többek között Beniamino Giglivel.
Mintha csak tisztelegni akartak volna Itália zenei világnapjának...
„Odaát” a vert mezőnyben volt a Poor Little Fool Ricky Nelsontól (4.), a Rebel-’Rouser Duane Eddytől (8.), a Splish Splash Bobby Darintől (10.), a Hard Headed Woman Elvis Presleytől (13.), a Bird Dog az Everly Brotherstől (17.).
S amikor a Volare az élre került, nemcsak elsőként, hanem huszadikként is jegyezték, mégpedig Dean Martin szinte azonnali feldolgozásában. A Billboard magazin az év dalának választotta az olasz eredetit, amelyből csak az Egyesült Államokban kétmillió kislemezt adtak el 1958-ban.
Világszerte máig több mint 22 millió korong fogyott a Volaréból. Modugnót az aratás idején három Grammy-díjra jelölték, és két kategóriában – az év dalának járó dal szerzőjeként, valamint előadójaként – meg is kapta az elismerést. A Nel blu dipinto di blu máig az első és egyetlen nem angol nyelvű kompozíció, amellyel el lehetett nyerni a kettős kitüntetést.
Nem mindenütt volt azonban diadalmenet: az 1958-as Eurovízió-dalfesztiválon a hollandiai Hilversumban csupán a harmadik helyet szerezte meg Modugno és Franco Migliacci szerzeménye. (Negyvenmilliós kérdés lehetne, ki volt a győztes és melyik számmal. A megfejtés: a francia André Claveau a remekbe szabottnak nem mondható Dors mon amourral.) Apropó, Migliacci! A Volare strófái úgy születtek meg, hogy a szövegíró a zeneszerzőre várt egy étteremben, amelynek falán Chagall-reprodukciók sorakoztak. E festmények adták a nagy kékség ötletét.
A valaha volt leghíresebb slágerek egyikét nagyok sokasága dolgozta fel, közülük néhány, csak mutatóba: Louis Armstrong, Andrea Bocelli, David Bowie, Ray Conniff, Ella Fitzgerald, a Gipsy Kings, Dean Martin, Paul McCartney, Gianna Nannini, Luciano Pavarotti, Oscar Peterson, Cliff Richard, André Rieu és a Johann Strauss Orchestra, Frank Sinatra, Barry White, Frank Zappa, valamint 1985-ben az Italia per l’Ethiopia, a USA for Africa olasz tagozata.
Minálunk – Tabányi Mihály együttesének kíséretében – Kovács Erzsi énekelte először, mindjárt a megjelenés évében, 78-as fordulatszámú Qualiton-lemezen, G. Dénes György szövegére: „Így élni oly jó...” Aztán műsorára tűzte Korda György, valamint 1999-es Mambó Lackó című albumán Komár László is.
Az eredeti szám kiadása után Antonio de Marco megvádolta Modugnót és Migliaccit, hogy plagizálták 1956-os Il castello dei sogni című dalát. A per során de Marco azt állította: elvesztette a szám kottáját Rómában, miközben bejegyeztette dalát az Olasz Szerzők és Kiadók Társaságánál, és arra a következtetésre jutott, hogy az valamiképpen a „koppintók” birtokába került. A megvádolt szerzőpárost felmentették, mire Modugno rágalmazás miatt beperelte de Marcót, akit 1958 júliusában elmarasztalt a milánói bíróság.
A négyszeres San Remo-győztes Modugno negyven éve agyvérzést kapott, részlegesen lebénult. Tíz esztendővel később hunyt el, hatvanhat volt, amikor elment. Szomorkodtunk eleget 1994-ben: akkor búcsúztunk Cziffra Györgytől, Fábri Zoltántól, Telly Savalastól, Ayrton Sennától is.
Forma–1-es volt valamennyi.
