A NER regnálásának első időszakában egy darabig, - az MNB-vel karöltve - tagadta a régóta kipróbált közgazdasági törvények érvényesülését a kapitalista Magyarországon, s új, unortodoxnak kikiáltott programot hirdetett. A jegybankra azonban elsősorban az elképzelések sikertelensége, majd a brutális infláció, kijózanítólag hatott. Kemény, a kormányzatnak szóló bírálatok kíséretében képes volt kihátrálni a támogató ötletgazda szerepköréből, s némi vacillálás után visszatalált a nemzetközileg sokkal eredményesebbnek tartott fősodorhoz. Csak egy legény akadt az MNB vezetésében, aki mindezzel nem tudott azonosulni, az első alelnök Nagy Márton, aki manapság már gazdasági csúcsminiszterként az államnak, a piaci folyamatokat eltérítő, azokba beavatkozó szerepét valósítja meg,
Csaknem 250 (!) éve Adam Smith skót közgazdász arról értekezett, hogy a piacot a "láthatatlan kéz" irányítja oly módon, hogy a kereskedő a saját érdekét szem előtt tartva minél több profitra szeretne szert tenni, ám ennek érdekében egyre jobb minőségű terméket kell előállítania, mert arra nagyobb a kereslet. Ám - hívta fel a figyelmet -, ez az elv csak a tökéletes verseny feltételei között érvényesül. Amikor, a várakozásokat felülmúlva ismét hegymenetre váltott, a júliusban 4,2 százalékos, évesített infláció okait keressük, akkor elsődlegesen ennek "láthatatlan kéznek" a beavatkozásával szembesülhetünk. A nagy üzletláncoknál, a kormányzati akaratnak megfelelően, megszüntették már korábban az árstopot, majd a kötelező akciózást is, s ami jelentős áremelkedéshez vezetett a cukornál, a lisztnél, de a sertéshúsnál is.
Helyreállt piaci rend, a drágulás hirtelen szakadt a vásárlók nyakába, ami forgalom kicsiny növekedése lefékeződött.
A családok. jogosan tartanak a „láthatatlan kéz” újabb beavatkozásától, megtakarítanak. Hiszen a "védelmi" (külön)adó a költségvetési hiány sebeinek orvoslásán talán segít, de áthárítása révén az infláció növekedési ütemének őszre várható újabb gyorsulásában is része lesz.