A múlt szombaton örömtáncoktól volt hangos a karibi térség. Castries (egyik?) nyilvános kivetítője előtt amilyen kevés főt számláló, olyan lelkes tömeg ünnepelt. Sokan eleve nem lehettek: Saint Luciát összesen 180 ezren, fővárosát cirka 20 ezren lakják. Hasonló események játszódtak le a Dominikai Közösségben is (nem a jóval nagyobb Dominikai Köztársaságban). Mindkét ország fennállása első aranyérmét nyerte. Előbbi helyszínen a 23 éves Julien Alfred női 100 méteres síkfutásban elért aranyérme, onnan mintegy 170 kilométerre északra Thea LaFond-Gadson női hármasugrásban megszerzett elsősége miatt lelkesedtek.
Ez a két ország lett a 155., illetve a 156. a sorban, amely olimpiai érmes lett. S mindjárt aranyérmes (Julien Alfred később 200-on ezüstérmet szerzett).
A modern játékok 1896-os kezdete óta továbbra is mintegy 70 ország, a felvonultatott nemzetek nagyjából harmada sem a téli, sem a nyári seregszemlén nem nyert semmit. Dél-Szudán például 2016-ban képviseltette magát először, Monaco viszont már több mint egy évszázada próbálkozik, és egyik delegáltja sem állhatott még dobogóra. A hercegség 32 seregszemlén vett részt. Ennél alig eredménytelenebb egy másik törpe állam, Andorra (25), utána viszont a 12 milliós Bolívia jön az eredménytelenségi sorban: 22 olimpia (15 nyári, 7 téli) is kevés volt az éremszerzéséhez. A „sikertelenek” sora dugig van kis területű országokkal (Eswatini, Bhután, Tuvalu), hátrányos helyzetűekkel (Közép-afrikai Köztársaság, Jemen, Honduras), frissebben alapítottakkal (Seychelle-szigetek, Bosznia-Hercegovina, Belize), s olyanokkal, amelyeket mindhárom kombinációja súlyt.
Nagyon szegény ország vagyunk
– mondta a New York Timesnak Chaturananda Rajvaidya, a Nepáli Olimpiai Bizottság alelnöke, egyúttal ügyvezető igazgatója. A 31 millió lakosú himalájai ország egy főre jutó GDP-je alig 1400 dollár volt tavaly, ami a Világbank szerint az egyik legalacsonyabb a világon. A 18 olimpiai részvétele során − Mianmarral holtversenyben − a legkiábrándítóbb teljesítményt nyújtotta az ázsiai országok sorában.
„A sportra alig-alig tudunk áldozni. Vannak sürgetőbb feladataink, például utak, kórházak és iskolák fejlesztése” – magyarázta Rajvaidya. Így Nepál olimpikonjainak felkészítését elsősorban nem az állam finanszírozza. Hanem a NOB-nak van egy úgynevezett szolidaritási alapja. A szervezet a tokiói játékok óta mintegy 590 millió dollárt (212 milliárd forintot) fordított „a legnagyobb anyagi szükséget szenvedő országok sportolóinak és edzőinek megsegítésére”. A Japánban szereplő mintegy 11 000 versenyző közül 827 volt szolidaritási ösztöndíjas, ők 178 nemzetből érkeztek. 113 érmet nyertek, köztük három ország első olimpiai érmét: Türkmenisztán (ezüstérem női súlyemelésben), Burkina Faso (bronzérem férfi hármasugrásban) és San Marino (a 35 ezer lakosú európai mikroállam három érmet nyert, ezzel a legkisebb érmes ország lett, és a lakossághoz viszonyított eredményesség terén rögvest az élre állt).
Mindenesetre, hogy a pénz nem minden, azt épp Monaco bizonyítja, hiszen az egyik leggazdagabb ország a világon, ám mindössze 36 ezer lakosával az egyik legkisebb is. Hozzá képest Grenada óriási. A karibi országban 125 ezren élnek, 2012-ben Londonba mégis onnan érkezett a 400 méteres síkfutás olimpiai bajnoka. Kirani James – aki a következő olimpiákon ezüst- és bronzérmet is nyert – azt hangoztatja: „A kisebb országokban kevesebb a tehetség.”
Ám a sikerre a tömeg sem garancia. Ott van speciel Banglades: 173 millióan lakják, így a legnépesebb ország, amely még soha nem nyert érmet. India pedig abszolút a legnépesebb, és eddig mindössze 39 dobogós helyezésnek örülhetett, amivel szemben áll a 2,8 milliós Jamaica (az erősségeire fókuszálva 88 érme van, főleg atlétikában), illetőleg Szlovénia (2,1 millió lakos, 36 érem).
És természetesen Magyarország. Tízmillióan sem vagyunk, de több mint 520 érmet gyűjtöttek sportolóink!
Ám a jelenlegi kurzus döbbenetes (jócskán erőn, sőt, észszerűségen felüli) dotációja dacára a magyar delegáció idei szereplése elmarad a nyári játékokon korábban elért átlageredménytől. A Magyarországéhoz hoz hasonló népességű Bolívia egy fillért nem ad felkészülésre, most mégis abban bízik, végre lesz egy dobogója.
„Szeretném boldoggá tenni a hazámat, és megmutatni, hogy minden lehetséges” – nyilatkozta a 36 éves Héctor Garibay maratonista, aki végül 60. lett a párizsi olimpián.
„Kis országból jöttem, de a sportvilág legnagyobb színpadán tudtam bebizonyítani: kisebb, szegényebb országból is képesek lehetünk óriási eredményeket elérni. Nem csak hazánknak mutatunk példát” – mondta a Saint Lucia-i bajnok.
Szépen csillogó magyarok – Galéria a párizsi olimpián érmet szerző sportolóinkról