1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóra egyetlen éjszaka alatt több ezer romát – közöttük nőket és gyermekeket – gyilkoltak meg az auschwitz-birkenaui haláltáborban, a cigány családok részére kialakított lágerrészben. A Cigány Világszövetség 1972-ben, párizsi kongresszusán döntött arról, hogy augusztus 2-a legyen a roma holokauszt, a porrajmos (pharrajimos) nemzetközi emléknapja. Roma civilek a gyásznapon Emlékezés Menete címmel hirdettek emlékvonulást, amelynek gyülekezője péntek délután, a józsefvárosi Teleki téren volt. Ugyanitt előzőleg a VIII. kerületi önkormányzat is megemlékezést tartott.
Pikó András polgármester arról beszélt, hogy a porrajmos emlékezetét újra és újra el kell beszélnünk az utánunk jövő generációknak, ha nem így teszünk, akkor a gyilkos eszme visszatérhet. Ám ez nem elég – mondta. Nem emlékezünk méltóképpen, ha csak a halottakat és az áldozatokat tiszteljük, leszármazottaikat és utódaikat nem. Ha előítéletesek, ha kirekesztők vagyunk a romákkal szemben, akkor ugyanazt a bűnt követjük el, ami a II. világháború borzalmaihoz vezetett.
„Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a félelem és a gyűlölet helyét átvegye a szolidaritás és az elfogadás kultúrája” – fogalmazott Pikó András. Nemcsak emlékezni és emlékeztetni szeretnének, hanem tenni is egy egyenlőbb közösségért, azért, hogy a borzalmak soha többé ne ismétlődhessenek meg. Hiszen „mindig van lehetőségünk tenni az embertelenség ellen” – jelentette ki a polgármester.
Oláh József önkormányzati képviselő a porrajmos szörnyűségei mellett a romák elleni sorozatgyilkosságot is felidézte. Az öt megye kilenc településén végrehajtott rasszista támadásokban hatan vesztették életüket. A kislétai gyilkosság csaknem napra pontosan a roma holokauszt hivatalos évfordulóján, 2008. augusztus 3-án történt. A fegyveres támadók a saját házukban, álmukban törtek rá a 45 éves Balogh Máriára és lányára. Az édesanya azonnal meghalt. Lánya csodával határos módon túlélte a merényletet, de őt is több lövés érte: maradandó egészségkárosodást – és súlyos lelki traumát – szenvedett. „Mindig a szavakkal kezdődik” – hívta fel a figyelmet beszédében Oláh József.
Az eseményen a körzet ellenzéki parlamenti képviselője, Jámbor András is jelen volt. A Teleki téren összegyűlt mintegy száz ember nagy része az Emlékezés Menetén is részt vett. Az emlékmenet a Mátyás tér és a Corvin köz érintésével a Nehru partig, a roma holokauszt Dunánál lévő emlékművéig haladt. Az út állomásain ismert roma művészek léptek fel. A menetet elkísérte a Zajkeltő vagon, Böröcz András alkotása, amely – ahogyan a meghívóban olvasható volt – hangjaival megidézte az 1944-es deportálásokat, a zakatoló vonatokat és az összezárt emberek lábainak dobogását, emlékezve a holokauszt áldozataira és a kisebbségekkel szembeni megaláztatásra.
A szervezők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez a nap nem csak az emlékezésről, hanem a közösség erejéről, a művészet hatalmáról és a múlt tanulságainak megőrzéséről szól. Az esemény résztvevői amellett álltak ki, hogy „soha ne felejtsük el a történelem sötét pillanatait, és együtt dolgozzunk egy igazságosabb jövőért”.
A porrajmos emléknapján minden évben több rendezvényt tartanak az áldozatok emlékére. Állandó helyszínnek számít a Páva utcai holokauszt emlékközpont. A Bakáts téri templom ökumenikus istentiszteletnek adott otthont. Tavaly például a Roma Parlament – Polgárjogi Mozgalom, az Egységes Diákfront, a Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítványa és a Civil Bázis a Duna-parti cipők emlékműnél szervezett megemlékezést. Horgas Péter, a Civil Bázis vezetője – aki most az Emlékezés Menetén is részt vett – akkor így fogalmazott: „Magam és közösségem nevében fejet hajtok a roma áldozatok emléke előtt, a magyar nemzet tagjaként szégyenkezem minden megtámadott és kirekesztett honfitársam miatt. Megkövetem a magyarországi cigányságot.”
