Májusi adatok szerint a bruttó hazai termék (GDP) arányában kifejezett magyar államadósság meghaladta a 75 százalékot, amely a 2022-es év második negyedéve óta a legmagasabb érték. Fontos jelzőszám az is, hogy az Orbán-kormány négy év alatt csaknem 21 ezer milliárd forinttal növelte az adósságterhet. Az adósságszolgálat - abszolút értékben kifejezve kb. 55 ezer milliárd forint, ami több mint két és félszerese a 2010. évinek. Csak az adósságok kamataira (!) 3100 milliárd forintot fordít ebben az évben a magyar állam.
Magyarország hatályos Alaptörvénye előírja a legfeljebb 50 százalékos eladósodási szint betartását. (Alaptörvény 36. cikk: „Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza.”)
Ennek elérésére az Orbán vezette kabinet évről-évre képtelen, a teljesítés helyett rendre bebújnak a „különleges jogrend” palástja mögé, és ettől kezdve nem számít az Alaptörvényben kitűzött cél. Sem a 60 százalék, sem pedig az 50 százalék nincs elérhető közelségben - természetesen ez a megállapításom a 2024. évre vonatkoztatva is igaz.
A GDP arányos költségvetési hiány is elszabadult, a tavalyi 6,7 százalékos érték után - az idei évre eredetileg tervezett 2,9 százalékos helyett - talán le lehet taposni 4,5 százalékra. A 4,5 százalékos szint elérése érdekében viszont adó-/illetékemelési és kiadáscsökkentő intézkedéseket vezet be a kormány 2024. augusztus 1. napjától, amelyek közvetlenül fogják érinteni a pénzintézeteket és a multinacionális termelő, illetve szolgáltató vállalatokat. Ne feledjük, a megcélzott 4,5 százalékos GDP arányos hiány is bőven meghaladja az EU által elvárt 3 százalékos szintet, amely még jövőre sem fog teljesülni.
Adalékként érdemes megemlíteni, hogy a nemzetgazdasági miniszter 2024. évre vonatkozó jóslata megint nem jött be: a hőn áhított 4 százalékos gazdasági növekedés jó, ha idén 2,5 százalékra teljesül. Persze Nagy miniszter úr előrejelzéseit már senki nem veszi komolyan, hiszen legtöbb esetben még az előjelet sem találja el, nemhogy a mértéket! Összefoglalva: mérsékelt gazdasági teljesítmény párosul jelentős költségvetési hiánnyal és nyomasztó adósságteherrel.
Érdemes kitérni Orbán Viktor legutóbbi, tusványosi beszédének az államadósságra vonatkozó részére, ami a fenti számsorok tükrében abszolút megalapozatlan: „A szuverenitásnak a gazdasági alapját jelenti az is, hogy a pénzügyi függetlenségünket erősíteni kell, az adósságunkat nem az 50 meg a 60, hanem a 30 százalék közelébe kell levinni, és regionális hitelezőként meg kell jelenni. Már ma is teszünk erre kísérleteket, a régióban Magyarország államkölcsönöket nyújt olyan baráti országoknak, akik valamiért fontosak Magyarország számára.” 30 százalékos adósságszolgálatról ábrándozik a felcsúti ideológus, holott a 60 százalékos szint is elérhetetlen távolságban van! Elképesztő lódítás ez, megtetézve azzal a hamis ígérettel, hogy a jövőben majd mi hitelezzük régiós versenytársainkat.
Ilyen körülmények között vett fel és hívott le újabb kölcsönt a magyar állam egymilliárd euró (jelenlegi árfolyamon csaknem 400 milliárd forint) erejéig április 19-én. A pénzügyi tranzakciót sunyi módon eltitkolták a közvélemény előtt, és arra is ügyeltek, hogy a június 9-i választásokig ne derüljön ki, hogy ismét külső forrás bevonására van szükség. A megállapodást a magyar állam a China Development Bankkal, az Export-Import Bank of Chinával és a Bank of China Limited Magyarországi fióktelepével kötötte – vagyis egy úgynevezett szindikált hitelről van szó. A futamidő három év, de azt nem tudjuk, hogy milyen kamatkondíciókkal és milyen egyéb feltételek megkötésével (türelmi idő, törlesztési ütemezés, járulékos költségek, garancia elemek stb.) adták nekünk a pénzt a kínaiak.
Hibás uniós politikánk következtében nem érkezik kedvezményes hitel és támogatás a kontinentális közösségtől, ezért aztán az Orbán-Nagy-Varga trojka a távol-keleti nagyhatalomhoz fordult kölcsönért. Kerül, amibe kerül. Azt sem tudhatjuk, hogy milyen infrastrukturális és energetikai beruházások megvalósítása miatt volt szükség az egymilliárd eurónyi hitel felvételére, csak általános célok kerültek megjelölésre, azaz a hitel nincs „megpántlikázva”. Arra költik, amire akarják: a hiányzó EU-s források pótlására, a "baráti” vállalkozások megsegítésére, a költségvetési „lyukak” befoltozására, de azt sem kizárt, hogy kínai érdekeltségű beruházások finanszírozására.
Befejezésül: a 400 milliárd forintos tétel önmagában nem megrázó nagyságrend, de azt jól mutatja, hogy Magyarország pillanatnyilag nem az adósságszolgálat mérséklése irányába tett lépést. Ellenkezőleg: a kínai „sumákhitel” növelte hazánk pénzügyi kiszolgáltatottságát.
A szerző közgazdász, a DK parlamenti képviselője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.