„Minél elcseszettebb gyerekkorod volt, annál jobb művész leszel, mert van miből dolgoznod” – írja Marina Abramović a könyvben. A szerző, Gesine Borcherdt kötetének az a kiindulása, hogy a művészek már a nevelésük során formálódnak. A szerző mintegy két évtizede ír művészetről, és megdöbbentette, hogy az alkotók, akikkel találkozott, gyakran „egy, a gyermekkorból származó pillanatot jelöltek meg a művészet iránti elfojthatatlan vágyuk forrásaként”.
A könyv Borcherdt 2020-as „Dream Baby Dream” című kiállításából nőtte ki magát. A tárlatot a németországi Kerpenben, a Haus Mödrath nevű helyen rendezték, és azt vizsgálta, hogy a művészek miként nyertek inspirációt a gyermekkorukból. Borcherdt aztán nekiállt interjúkat készíteni, ezekből a beszélgetésekből állt össze a könyv. „Olyan történeteket találtam, amelyek meghatóak, mulatságosak, tragikusak és szívszorítóak voltak – és mindegyik egyedinek bizonyult” – mondta.
Ai Weiwei, a híres kínai képzőművész például a történetében azt részletezi, hogy száműzetésben nőtt fel a kínai Gurbantünggüt-sivatag szélén, ez az időszak táplálta a szabad gondolkodásért folytatott harcát. Abramović a zord szerbiai neveltetéséről beszélt, megemlítve például azt az esetet, amikor hat éves korában az apja egy csónakból az Adriai-tengerbe dobta őt, hogy megtanítsa úszni. Ötven évbe telt, mire leküzdötte ezt a traumát, ugyanakkor az táplálta a provokatív munkásságát - derül ki az interjúból.
A könyvben a szövegeket a művészek gyermekkori fotóival illusztrálták, illetve a legkorábbi, művészethez kapcsolódó alkotásaikkal, amelyek közül a legtöbbet a közönség soha nem láthatta.
