Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „tartom azt az előrejelzésemet, hogy az év végére a patrióták a nyugati világban – együtt értve itt Európát és az Egyesült Államokat – többségbe fognak, fogunk kerülni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy akkor sem kerülhetnek többségbe, ha valahogyan egyesítenék Meloni európai parlamenti frakcióját a Le Penék (és nem Orbán) vezette patriótákéval. Ha pedig Trump nyeri az amerikai elnökválasztást, akkor ő Amerikát igyekszik naggyá tenni, Európa rovására is. Az Orbán nevű patrióta egérke meg ott düböröghet a hídon az egymásnak feszülő nagy hazák elefánt-patriótái között.
Azt is állította Orbán, hogy „én nem vádolom sem Von der Leyent, sem a háborúpárti európai vezetőket, hogy ők benne lennének Soros György-típusú dollárspekulánsok zsebében”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem vádolja. A múlt év végén elárasztotta a magyar utcákat az az óriásplakát, amelyen Von der Leyen és a Soros-alapítványokat irányító Alex Soros képe látható, azzal a szöveggel, hogy „ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek”. Arra is fütyülnek, hogy mit hazudoztak össze? Plakátnézőként csak kérdezem.
Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy Von der Leyen asszony és az európai liberálisok naiv emberek, akik azt hiszik, hogy békét úgy lehet teremteni, ha az orosz és az ukrán elnök lelkére beszélnek.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem naivak, és egy pillanatig sem hiszik ezt. Egyetlen ember tett úgy, mint aki ezt hiszi, és őt Orbán Viktornak hívják. Az Európai Unió éppen azért támogatja Ukrajnát, mert meg van győződve arról, hogy Oroszországot csakis erő felmutatásával lehet rábírni a békére. De akár Putyin lelkére próbált beszélni Orbán, akár a muszkliját mutogatta neki, az orosz elnök ijedtében rakétával lőtte szét a kijevi gyerekkórházat. Hogy mindenki értsen a szóból.
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Mandinernek), hogy „kiderült: szinte csak Magyarország az, aki valamennyi szereplővel komolyan tud egyeztetni. Nem túlzás: talán a modern kor előtt volt olyan utoljára, hogy hazánk ilyen szintű világpolitikai folyamatok alakításában tudott közreműködni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tud közreműködni, csak mutogatni tudja magát és zavart okozni. Ettől azonban még a világpolitikai folyamatok változatlanok maradnak, legfeljebb a főszereplők felhasználják saját céljaikra az önjelölt válságkezelőt, aki azt hiszi, hogy… pedig dehogy.
Azt is állította a politikai igazgató (arra a kérdésre, hogy egyesek szerint annak idején Hitlerrel sem lett volna szabad kiegyezni, ezért most Putyinnal sem szabad), hogy ő épp fordítva látja, mert „a Szovjetunió összeomlása után a NATO terjeszkedni kezdett”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem a NATO terjeszkedett, hanem a szovjet rendszerből kiszabadult országok kerestek menedéket a Nyugatnál és a NATO-ban az orosz imperializmus elől. De ha Orbán Balázs úgy gondolja, hogy Magyarország és a többi ország ezzel valójában az oroszokat fenyegette, akkor a békéhez vezető út nyilván a NATO-hoz csatlakozott országok kilépése lenne. Már gondolkodnak rajta?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
