Tegyük egy pillanatra félre a hagyományos érveket, a nemzetek önrendelkezési jogát, s nézzük a valóságot, ahogy az oroszok szerint látnunk kellene.
„Saját magukat sodorják veszélybe azok az európai országok, amelyek elfogadják, hogy területükre nagy hatótávolságú rakétákat telepít az Egyesült Államok” - közölte a Kreml szóvivője az orosz állami tévének adott interjújában. Dmitrij Peszkov a Reuters beszámolója szerint hozzátette: „Oroszország meg tudja magát védeni ezektől a fegyverektől. De azon országok fővárosai, ahová ilyen rakétákat telepítenek, potenciális célpontokká válnak.” A szóvivő szerint ismétli magát a történelem: ahogy a hidegháború idején, úgy most is, az orosz rakéták európai városokat, az európai fegyverek orosz városokat céloznak.
Peszkov szóvivőből ezúttal az orosz héja beszélt. Célja egy van: ráijeszteni mindenkire, aki nem igazodik az ő hidegháborús logikájához, amely csak egyet tud tenni, feleslegesen fenyegetni. Oroszország természetesen nem tudja megvédeni magát egy atomháború esetén, mert az első negyedóra végén már nem lesz mit megvédeni, sem itt, sem ott. A pusztulás globális lesz, és abban a pillanatban már tényleg érdektelen lesz a kérdés: ki lőtt először? Érdektelen, mert nem lesz, aki kérdezzen, s nem lesz, aki válaszoljon. Vajon Peszkov Úr nem látja, mennyire levegős az érvelése? Hiszen a potenciális célpontokká váló nagyvárosok rémképe csak arra jó, hogy a civil lakosságban felélessze a Másnap mozifilm emlékét, hogy újra életet leheljenek abba az életképtelen ötletbe, hogy a harmadik világháború megnyerhető, mert nem az. Pontosabban, nincs értelme megnyerni. Úgyhogy, a puszta fenyegetésnek - a riogatáson kívül - semmi értelme nincs. Atomháború esetén a történelem kibújik a saját bőréből, s a világ egy másik dimenzióba költözik.
Nem, nem ismétli magát a történelem: bár „ahogy a hidegháború idején, úgy most is, az orosz rakéták európai városokat, az európaifegyverek orosz városokat céloznak”, de ezt a logikát egyszer már sikerült meghaladnia az emberiségnek. De a korábbi logikához már nincs visszaút. Viszont semmi sem akadályozza meg Oroszországot, hogy lemondjon birodalmi álmairól, s arról a kötött logikáról, amely csak fizikai biztonságot ismer, de képtelen felfogni, hogy valódi biztonságot csak egy átfogó európai szerződés nyújthat, amely garantálja valamennyi szerződő fél biztonságát és területi integritását. A gond ezzel csak az, hogy az utóbbit rúgta fel a putyini Oroszország, s hogy az Ukrajna ellen indított háború Nagy-Oroszország, a Szovjetunió, a szovjet birodalom helyreállítását ígérte az ukrán néprovására, s a többi keleteurópai nemzet rovására.
Most lehet azon vitatkozni, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? A telepített orosz rakéták, vagy az amerikai telepítési fenyegetés. A fenyegetés ugyanúgy semmit sem ér, mint a valódi rakéták, ha egyszer lenyomják az első gombot, a második mozdulat után a civilizáció megszűnik létezni, értelmét veszti a lét minden addigi formája.
Innen nézve is látni, mennyire felesleges volt a kormányfő világkörüli útja, hogy mennyire távol áll egymástól az orosz és az ukránálláspont.