- Magyarság és anyaság – ezt a kettős témát elemzi Nagy Borbála készülőben lévő első nagyjátékfilmje

Nagy Borbála három országban – Magyarországon, Németországban és Franciaországban – forgatott első nagyjátékfilmje, A világ eredete az utómunkálatoknál tart. A három nő történetét bemutató, három városban játszódó koprodukció főszereplői Török-Illyés Orsolya, Sipos Vera és Székely Rozália. Az alkotást korábban beválogatták a First Cut Lab programba, ahol prominens szakemberek segítették a nemrég kezdődött vágási folyamatot, legutóbb pedig a Karlovy Vary-i filmfesztivál Works in Developement programjában is  bemutatkozott.

„Három történet, három különböző városban, melyek az anyaság dilemmáját járják körbe” – mondja filmjéről Nagy Borbála rendező, akivel még az egyik forgatási napon találkoztunk. Az első történet a budapesti Nóráé, aki a férjével épp örökbe fogadni készült gyermeket, ennek a dilemmáját dolgozza föl. A második epizód Berlin, ahol Rebekához épp a család jön ki, és lesz egy nagy születésnapi vacsora, és ő eldöntötte, hogy ez az az este, amikor beavatja a szüleit a terveibe, hogy ő egyedül szeretne gyermeket egy spermadonor segítségével. És a harmadik szál a párizsi Adél története, ő egy rendkívüli terhességnek a következményeit próbálja feldolgozni, és azon gondolkozik, megtartsa-e a gyermeket vagy sem. Ezek kemény szituációk, de a rendező szerint igyekeznek iróniát belevinni filmbe, egyrészt azért, hogy könnyebben fogyasztható legyen, másrészt egészségesebb hozzáállás egy ennyire drámai témáról ekként értekezni. Arra a kérdésre, hogy a „távol a hazától” mennyire befolyásolja a film nyelvezetét, Nagy Borbála úgy reagált: mind a három nő magyar, úgyhogy magyar nyelv mindegyikben helyszínen lesz, de egyre kevesebb. Tehát, ahogy távolodunk el földrajzilag Magyarországtól, úgy csökkent százalékosan a magyar szöveg.

„Úgyhogy egy nyelvi káosz lesz a végére egy kicsit” – jellemezte a bábeli zűrzavart a direktor. Arra a felvetésünkre, mennyire személyes ihletettségű alkotásról van szó, Nagy Borbála elárulta, hogy olyan dolgokról beszél alkotóként, amihez van valami köze. „Én ebben a három városban éltem. Budapesten nőttem fel, Berlinben élek most már több mint tíz éve, Franciaországban is voltam egy ösztöndíjjal Párizsban, úgyhogy így vagy úgy közöm ezekhez a városokhoz.”

Azt már a Rebekát alakító Török-Illyés Orsolya teszi hozzá a karaktere kapcsán: amit hoz magával, az a saját családja és az ország. Ehhez képest egy másik környezetbe kerül, ahol lehet, számos dologról másképp gondolkodnak. Idegen abban a közegben, ami mindent megnehezít: a döntést, a kommunikációt, a magára maradottságot Ugyanakkor vannak körülötte olyan karakterek, akiktől támogatást kap. Tehát, elképzelhető, hogy itthon ilyen döntést hoznia sokkal nehezebb volna. „Ez igen érdekes dinamika” – húzza alá a színésznő. Ahogy a marosvásárhelyi születésű színésznő fogalmaz: a magyarság megélése a gyerekvállalás kérdésében igencsak fontos, hiszen rárakódik a tudatunkra és a gondolatainkra, nem lehet megkerülni azt, hogy honnan jön az ember, és miben nőtt fel. Hangsúlyozva: a saját életében is számtalan olyan helyzetet tudna mondani, amikor nem tudta pontosan megfejteni azt, hogy mi az, amit ő szeretett volna a sok különböző elvárás vagy szimpla szégyenérzet miatt. „Sok frusztráló érzés kapcsolódott ahhoz, hogy nem tudtam tisztán látni a saját akaratomat. Az erről való diskurzus azt szolgálja, hogy minél tisztábban láthassuk, ami egyébként iszonyú nehéz.”