– Semmi garancia nincs arra, hogy bármi is megvalósul a már jelentősen átírt Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiából, de a feladatot, vagyis a dokumentum elkészítését legalább kipipálhatja a kormány – fogalmazott lapunknak a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke. Meleg Sándor a rászorulók, a valamiben segítségre szorulók szempontjai alapján nézte át a tervezetet, és megjegyezte: az egész stratégia azt üzeni, hogy Magyarországon nem az ember, csakis a beruházás számít.
Mint lapunk megírta, publikálás előtt változtatta meg az Orbán-kormány az uniós kötelezettség alapján készült, 2025-2036-ig szóló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiáját, amelynek szerzői – az egyes szaktárcák, illetve azok felkért szakértői – eredetileg egy sor társadalmi problémára hívták fel a figyelmet. Ők olyan kihívásokat is azonosítottak, amelyek megoldása nemzeti érdek lenne, és amelyre több szervezet is felhívta már a figyelmet. Ám a végső, kormány által átírt verzió már csak azt a képet tükrözi, amelyet az Orbán-kormány láttatni szeretne.
– A köznevelés nem kíván ilyen vállalást tenni – ez a javítás szerepel az „iskolakötelezettség 18 éves korra való visszaállítása feltételeinek megteremtése” pont mellett a keretstratégiában. Pedig a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány legutóbbi gyermekjogi jelentése is rámutatott: a tankötelezettség korhatárának leszállítása a rövid távú hátrányos hatások mellett nem járt előnyös hatásokkal, ugyanis az oktatási rendszerből kimaradó 16-18 évesek nem tudnak beilleszkedni a munkaerőpiacra. A szegregált iskolákban tanulók pedig kisebb valószínűséggel szereznek középfokú végzettséget, érettségit és vesznek részt a felsőoktatásban, és tényleges hátrányt szenvednek az oktatás alacsonyabb minősége miatt.
Meleg Sándor arra hívta fel a figyelmet, – ahogy több szakértői-, gyermekjogi jelentésben is szerepel – hogy az eredeti verzió szerint különösen aggasztó, hogy a magyar oktatási rendszer nem csökkenti, hanem növeli a családi helyzet különbségeiből fakadó tudásbeli egyenlőtlenségeket.
Ez a mondat már csak „törölve” jelzéssel szerepel a dokumentumban. Ahogy az is, hogy a tudástőke fejlesztéséhez elengedhetetlen a pedagógusok jövedelmének érdemi emelése. A kormány keretstratégiájából szintén kihúzták, hogy a háztartások fogyasztása és jövedelme szempontjából Magyarország az egyik legalacsonyabb értékkel rendelkezik az Európai Unióban.
A fogyatékossággal élők helyzetét bemutató részre is felhívta a figyelmet az egyesület elnöke. Az eredeti verzió úgy szól: a családok legtöbb esetben magukra maradnak, nem kapnak szakértő segítséget. Nehézséget okoz a munkahelyen való megfelelés, a munkahely megtartása, az állandó jelenlétet igénylő gondozási feladatok miatt kiszorulnak például az egészségügyi, kulturális tevékenységből, kapcsolataik beszűkülnek, társadalmi aktivitásuk csökken, ami később a szociális ellátórendszer terhelését vonja maga után. A végső, nyilvános szövegben ez a rész sem maradhatott. nLapunkban több, fogyatékkal élő hozzátartozójukat gondozó családot mutattunk be. Például azt a nagyothalló édesapát és a siket-hallássérült édesanyát, akit eddig 33 intézet utasított el autista fiuk elhelyezésével összefüggésben. Életük egy kétszintes családi házban zajlik mindentől és mindenkitől elszeparáltan. Sorstársaik élethelyzete hasonló.
A dokumentumba utólag írta bele valaki: a közfoglalkoztatottak munkaerőpiaci integrációjának elősegítésekor törekedni arra, hogy a korábban állami közfoglalkoztatásban munkát végzőket olyan ágazatokba irányítsák, ahol a vállalkozások tömegesen alkalmaznak vendégmunkásokat, mert így csökkenthető a magyar gazdaság külföldiekre irányuló munkaerő-igénye. Meleg Sándor szerint ez a mondat a vicc-kategóriájába tartozik. Kijelentette: aki ezt írta, annak fogalma sincs a munkaerőpiacról, a mobilitásról, a lakáspiaci helyzetről. Nehezen elképzelhető, hogy egy távoli, például borsodi, szabolcsi településen élő közmunkás a gödi akkumulátorgyárban tudna munkát vállalni. Ennek számos akadálya van – tette hozzá.
Az eredeti szövegből megmaradhatott, hogy az elmúlt évtizedben olyan rétegeket is sikerült bevonni a munkaerőpiacra, akiket azelőtt nem, ám azt már kihúzták belőle, hogy a munkaerő tartalék nagyrészt valamilyen szempontból hátrányos helyzetű emberekből áll, akiknek a munkaerőpiaci integrációja csak fokozott erőfeszítésekkel érhető el. Meleg Sándor ezzel összefüggésben úgy fogalmazott: többségében azok dolgoznak közfoglalkoztatottként, akik helyi, strukturális, vagy képességbeli hiányuk miatt nem képesek visszatérni a munkaerőpiacra. A helyi közösségek megerősítésével foglalkozó részben a dokumentum eredeti részében még szerepel, hogy „a magasabb szintek előszeretettel igyekeznek jogköröket magukhoz vonni, az emberekhez közelebbi szintekről”, ám a nyilvánosságnak szánt szövegben ez sem lesz majd benne, ahogy kimarad az is: a költségvetést transzparenssé, a lakosság számára értetővé kellene tenni.
