Do-nny, Do-nny, Do-nny – skandálja a jobbára harminc pluszos publikum, többségük férfi, virágmintás ingben, harcsabajusszal, arcukon széles vigyor, pedig Donny, azaz Donny Benét csak nem jön vissza ráadás dalra. Egyébként ez az est egyetlen negatívuma. Meg talán még az, hogy az Akvárium kis terme sincs dugig, bár a hangulat így is frenetikus az első pillanattól kezdve, onnantól ahogy a színpadra lép ez a 42 éves, olasz gyökereit büszkén vállaló ausztrál, és belekezd a Mr. Experience című dalába. Tini lányok szoktak úgy visongatni Taylor Swift koncertjein, ahogy most meglett családfők csápolnak egy enyhén pocakos, tokás, felül kopasz, oldal-hátul vállig érő hajat növesztett férfiembernek, aki aligha lehetne tökéletesebb antitézise napjaink férfi ideáljának. De neki és pláne a zenéjének, annyira, de annyira jól áll, annyira önazonos az összkép, hogy ettől lesz az egész mégis végtelenül vagány, hogy mást ne mondjak:
sármos.
Sármos, ahogy esetlenül áll a mikrofon előtt, megköszöni, hogy itt lehet, először életében, ebben a csodálatos városban, aztán gitározni és énekelni kezd, a közönség meg rögvest ropja, nincs ember, aki ne táncolna, egyik pillanatban csukott szemmel. Így utazunk piros kabrióban az olasz szerpentinen, szőke fürtöket lobogtat a szél, a következő dalnál negronit (3-3 cl gin, campari és vermouth, sok jéggel, gerezd naranccsal) szopogatunk a Miami tengerparton, pálmafák villódznak neonfényben, a háttérben naplemente, rózsaszín delfin ugrik a habok fölé. Aztán helyben vagyunk, Benét és három zenésztársa előadja a Le Pianót, a Working Outot, a Santorinit, a Konichiwát, valamennyi slágert, a legjobb dalokat az idén megjelent, hatodik, Infinite Desires (Végtelen vágyak) című albumáról, és mindenki táncol és táncol és mosolyog megállás nélkül. De nem is lehet mást csinálni a basszusgitárral, szaxofonnal a ‘80-as évekbe repítő popzenére (ami egyszerre idéz a Huey Lewis and the News Rock-ot, Bryan Ferryt, a Daryl Hall & John Oates duót és Bill Withers Lovely Day című dalát), mint élvezni az életet.
A leghangosabban Do-nny, Do-nny-zó társaság kifelé jövet meséli, Rammstein-koncerten voltak Prágában, hazafelé valamelyikük elindította Donnyt, hat órán át hallgatták a kocsiban, most meg itt vannak mind, harcsabajusszal, zakóra hajtott gallérral, és nem hiszik el, hogy ezt itt és most átélték.
Több Donny kellene a világnak, akkor sokkal jobb hely lenne. Ebben maradunk. Meg abban: bánhatja, aki kihagyta ezt a koncertet.
Infó
Donny Benét
Akvárium Klub
július 11.
