Azt állította Orbán Viktor (Facebook oldalán, Trump volt amerikai elnökkel lezajlott találkozója után, amelyen szerinte a békéről tárgyaltak), hogy „a nap jó híre: ő meg fogja oldani”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Trumpot először meg kellene ehhez választani, ráadásul a megoldás még Trump részéről is csak üres ígéret. Az ellenben valóság, hogy előző nap Washingtonban, a NATO csúcsértekezletén olyan közös nyilatkozatot fogadtak el a tagállamok vezetői, amely többek között megállapítja: „Oroszország jelenti továbbra is a legfőbb, közvetlen veszélyt a szövetségesek biztonságára.” Továbbá, hogy „megerősítjük hosszú távú támogatásunkat Ukrajnának annak érdekében, hogy megvédelmezze szabadságát”. Valamint, hogy „Ukrajna jövője a NATO-ban van”. Vagyis hogy a békéhez a NATO ereje kell. A nap jó híre, hogy az aláírók között ott szerepel Orbán Viktor is. A rossz hír, hogy úgy tesz, mintha ezt a szöveget nem is írta volna alá.
Azt is állította Orbán (még a NATO-csúcs alatt küldött üzenetében), hogy „nem a körülöttünk zajló háborúkat, hanem a békét kell megnyernünk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy körülöttünk nem zajlanak háborúk, csak egy, amelyet Oroszország indított és folytat. Ha azt nem kell megnyernünk – bár a háborút nem mi, hanem az ukránok vívják, tehát nekik kellene visszavonulásra bírniuk az oroszokat –, akkor azzal azt üzenjük, hogy nyerje meg bátran a háborút az agresszor. Ha viszont megnyeri, akkor a békét is ő nyeri meg. Csak nem ezt szeretné Orbán?
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (ugyancsak Washingtonban), hogy „súlyos ellentmondások övezik az ukrajnai háború kérdését a NATO részéről, különösen azért, mert míg a szövetségesek élesen elutasítják a párbeszédet Oroszországgal, Izraelt a fél világ arra próbálja rábírni, hogy kezdjen tárgyalásokat egy terrorszervezettel a gázai konfliktus rendezése érdekében”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a súlyos ellentmondások nem a NATO, hanem a magyar kormány politikájában fedezhetők fel. Orbán és Szijjártó ugyanis száz százalékig támogatja a megtámadott Izrael katonai visszacsapását, ellenben a megtámadott Ukrajnát megfosztaná minden katonai és anyagi támogatástól, ezzel arra kényszerítve, hogy mielőbb adja meg magát. Izrael Gázában is védekezhet, Ukrajna még saját határain belül sem? Enyhén szólva ellentmondásos. Durvábban szólva?
Azt állította Orbán Viktor (még a NATO-csúcs előtt, Pekingben, Hszi Csin-ping kínai elnökkel találkozva), hogy „több nemzedék is meg fog még élni abból a látogatásból, annak a látogatásnak az emlékéből, amit Ön tett Budapesten”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az eseménytelen látogatásra néhány hét elteltével már most is alig emlékszik valaki. De hogy még meg is éljenek belőle további nemzedékek, az kifejezetten abszurdnak hangzik. Azt persze nem tudhatjuk, születtek-e a látogatás alatt olyan titkos megállapodások, amelyek mély nyomot hagynak egyes haszonélvezők pénztárcájában, ám erre legföljebb ők fognak emlékezni. Minket nem avattak be.