Igaz-e, hogy az állami beavatkozás az árak befolyásolását jelenti? - teszi fel a kérdést a diákok úgymond tudásbázisát gyarapító Sulinet. Az Oktatási Hivatal által is jóváhagyott helyes válasz, pedig mi is lehetne más, minthogy ez az állítás hamis. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a NER is azt a közgazdasági tankönyvek által rögzített álláspontot követi, hogy a kormánynak az észszerű adópolitikája kivételével nem lehet közvetlen ráhatása az árakra, kizárólag rendkívüli körülmények között teheti ezt meg, akkor is csak átmeneti jelleggel. A MNB-nek viszont kamatpolitikája révén, vagyis áttételes eszközökkel kötelessége a pénzügyi stabilitás fenntartása, amitől idegen az ár- és kamatstopok, valamint jogszabályok által előírt kötelező akciózások kiszámíthatatlan, a piaci folyamatokat megzavaró rendszere.
A kormányzat immáron évek óta folyamatosan az árak ura szerepét játssza el, azt sugallva, hogy Magyarországon - ugyan csak a NER által érzékelt - háborús idők járnak, ilyenkor pedig jogában áll ide-oda tologatni egyes árucsoportok, szolgáltatások árait, díjait, még akkor is, ha indoka hamis. A múlt havi, évesített szinten változatlan, 3,7 százalékos infláció ugyan lehetne alacsonyabb is, de alapjában véve ma már nem aggasztó. A lakossági fogyasztás növekedése - Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter szavaival - "nem rúgta még be a motort". S akkor Gulyás Gergely kancelláriaminiszter tudatja a fából vaskarikát: "a bankadó csökken, viszont a transzakciós illetéket kétszeresére növeli a kormány, vagyis a bankadó nem csökken." S megígéri: a többletterhet nem lehet áthárítani a fogyasztókra. Nem kell nagy jóstehetség: a lépés ellen egyébként tiltakozó pénzintézetek kedvezményeiket megszüntetik, új termékeiket drágábban terítik a piacra, akárcsak az "extraprofittársak", a multik és az energiaszektor. A háborúellenes akcióterv egyetlen célja a költségvetési lyukak betömése, az infláció csökkentésről itt már szó sincs! Ezt védelmi hozzájárulásnak hívják.