Száraz, hibátlan burkolatú úttesten, derült időjárási, nappali látási viszonyok között vezette kis smartautóját egy verőfényes júniusi napon 2021-ben egy gyöngyösi asszony a Heves megyei Abasár belterületén. A megengedett sebességgel közlekedett, nagyjából 40-45 kilométerrel, amikor Markaz irányából Gyöngyös felé haladva a főút és a Vörösmarty út kereszteződése előtt a menetirány szerinti jobb oldalról elé ugrott egy szarvasbika. Az ütközés miatt a gép kocsi szélvédője teljes felületén berepedezett, egy részén be is tört, a gépjármű eleje – lámpa, díszrács, sárvédő – erősen megrongálódott. Személyi sérülés nem történt, a balesetet okozó vad körülbelül 50 méter megtétele után a helyszínen elpusztult.
Márta bejelentést tett, a helyszínre érkező rendőr rajzon és fotókkal is rögzítette a helyszínt, majd értesítette az érintett Gyöngyös-Gyöngyöshalász Földtulajdonosi Vadásztársaságot, amelynek alkalmazottjai elszállították a balesetben elpusztult vadat.
Az autó tulajdonosa a közlekedésre alkalmatlanná vált járművet egy gyöngyösi autószerelő-műhelybe szállíttatta, ahol napi ezer forintos díj ellenében tárolták. Egy szakértő cég kárfelmérése szerint az autó korábbi értéke 527 000 forint volt, a várható bruttó javítási költség pedig 582 670, vagyis totálkárt szenvedett, az ütközés után 10 hónappal később 150 000 forintos roncsértéken adták el. Később az asszony több egyezségi ajánlattal is megkereste a vadásztársaságot a gépkocsijában keletkezett kár megtérítése miatt, megbízottjaik néhány alkalommal meg is nézték az autószerelő-műhelyben tárolt sérült járművet, végül azon peren kívüli egyezség nem jött köztük létre. A károsult ezt követen fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd az ügy perré alakult: az asszony közel 700 000 forintos kártérítést kért, valamint az összeg után járó késedelmi kamatokat.
Ezt az alapján kalkulálta, hogy levonta a roncsértéken eladott autó árát a baleset előtti értékéből, és ehhez adta hozzá a gépkocsi elszállításával és tárolásával keletkezett nagyjából 300 000 forintos összeget. Hivatkozott arra is, hogy a vadásztársaság nem tett eleget a kármegelőzési kötelezettségnek, hiszen a balesettel érintett útszakaszon nem volt kitéve vadveszélyre figyelmeztető tábla.
Közben kiderült: az állat vélhetően nem először kószált errefelé. Olyannyira nem, hogy már az ütközést megelőző két évben Abasár belterületén rendszeresen felbukkant két gímszarvas, ezek egyike volt a szakértők szerint az ominózus balesetben elpusztult bika. Kazsu Attila, a település polgármestere a bíróságon tett tanúvallomásában elmondta, hogy a helybéliek részéről rendszeresen érkezett már 2019 decemberétől olyan jelzés, hogy a szarvasok kárt okoztak a kertekben, gyümölcsösökben, számos olyan fotó- és videófelvételt kaptak, amelyeken ezek a vadállatok vagy a kertekben tartózkodtak vagy éppen az úton futottak végig. A panaszok miatt a falu jegyzőjének kérésére a gyöngyösi rendőrkapitányság 2020 májusától 2021. február 28-áig több időszakban is engedélyezte a kárt okozó vad elejtését a falu belterületén, aminek végrehajtására gyöngyös-gyöngyöshalászi vadásztársaság hivatásos vadászát jelölték ki. Ő azonban rendszerint a bejelentések után későn ért a helyszínre, amikor már elillant a kilövés lehetősége.
A polgármester a helyi állatorvost is megkérte, hogy a faluba bejáró két szarvast altató lövedékkel próbálja meg ártalmatlanítani, hogy elvihessék őket a helyszínről. Erre egyetlen esetben, 2021 februárjában, Márta balesete előtt néhány hónappal) nyílt volna megfelelő alkalom, ám az állatorvos nem javasolta az altatólövedék beadását, mert aznap túlságosan hideg volt. A két szarvast ezt követően már-már egyfajta helyi színfoltként kezelték a helyek,
bár voltak, akik továbbra is panaszkodtak a terményekben keletkezett károk miatt, mások viszont fotózták, etették őket, sőt, a polgármester maga is vitt óvodás csoportokat megnézni a faluban legelésző két vadat.
Később mind a két állat elpusztult: az egyik egy kerítésbe gabalyodott bele, le kellett lőni, míg a másik az ominózus balesetben vesztette életét.
A vadásztársaság épp a fenti eseménysorozatra hivatkozva tagadta meg a kár kifizetését, álláspontjuk szerint ugyanis a két bika nem az ő vadászterületükről „váltott ki” ahogy a szaknyelv fogalmaz, élőhelyük bizonyíthatóan már Abasár közigazgatási belterületén feküdt, így egyértelműen a településen megtelepedett állatnak minősültek, s ezért kívül estek a vadásztársaság hatókörén. A vadászati törvény a vadászterület fogalmából kiveszi a települések közigazgatási területét, így a falu sem minősült ilyennek, akkor sem, ha egyébként a vadásztársaság földjei körbeveszi a falut.
A per során felvetődött, hogy a balesetben elpusztult szarvasbika vajon kétségkívül azonos-e azzal az állattal, amely akkor már gyakorlatilag több mint két éve életvitelszerűen Abasáron tartózkodott. Ennek megállapítására igazságügyi szakértőt kértek fel, aki szerint csak valószínűsíthető a gímszarvasok egyedi azonosítása, így teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a fotókon szereplő szarvasbikák egyike az elütött vad. Ugyanakkor a település polgármestere, aki vadgazdálkodási szakmérnök képesítéssel is rendelkezik, és 12 évig hivatásos vadászként dolgozott, egyértelműen beazonosította a szarvasbikát az agancsáról, illetve az elpusztult vad teteméről amit a bíróság egyfajta bizonyítékként el is fogadott. Így végül Márta kártérítési kérelmét elutasították, s nem elég, hogy nem kapott pénzt, de arra is kötelezték, hogy fizessen meg az alperes vadásztársaságnak közel félmillió forintos szakértői és 260 000 forintos ügyvédi munkadíjat. Nem fellebbezett, nem látta értelmét, így az ítélet jogerős.
– A szemműtétemre tettem félre a pénzt, amit most a vadásztársaságnak kell átutalnom – monda lapunknak az asszony. Hozzátette: annyiban szerencsés, hogy nem sérült meg, s talán a balesettel egy másik, nagyobb veszélyt is elhárított. Az ütközés napján tartottak ugyanis a Mátrában egy nagy kerékpáros versenyt, több száz részvevővel, akik kisebb csapatokban szelték át a falut: belegondolni is szörnyű, mi van, ha épp közéjük vág be a termetes szarvasbika.
Van, hogy senki sem hibás
Tavaly nyár óta még nehezebb kártérítést kérni az adott vadásztársaságoktól: 2023 júliusában lépett érvénybe a vadászati törvénynek módosítása, amely szerint a vadásztársaság csak akkor köztelezhető kártérítésre, ha a balesetet szenvedett autós igazolni tudja: az elütött vadat vadászat során űzték, hajtották és így került az úttestre. „Nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán, vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben” – fogalmaztak a jogalkotók.
– Az autósoknak annyival lett bonyolultabb a dolguk, hogy nekik kell bizonyítaniuk: nem az ő, hanem a vadásztársaság hibájából ütötték el a vadat – mondta lapunknak korábban Kovács Kázmér ügyvéd, biztosítási szakjogász. Ez előfordulhat akkor, ha a társaság nem helyezett ki a vadveszélyre figyelmeztető táblákat azokon a helyeken, ahol ez fennáll, a közúthoz túl közel vannak a vadakat ellátó etető és itatóhelyek, illetve igazolható módon olyan vadászatot, hajtást szervezett, amelynek következtében az űzött vad az útra szaladt. Ezekben az esetekben fennáll az autós vétlensége, így nem kell kifizetnie vadban okozott kárt, illetve kérheti, hogy a vadásztársaság, vagy annak biztosítója az ő autójában keletkezett kárt részben vagy egészben megfizesse. Előfordulhat, hogy sem a vadásztársaság, sem az autós nem hibás – az előbbi teljesítette az előző feltételeket, utóbbi pedig az elvárható sebességgel vezetett és megtett mindent, hogy megelőzze a vaddal való ütközést –, ilyenkor az a bírói gyakorlat, hogy az autóban keletkezett kár a gépjármű tulajdonos költsége, míg az elpusztult vad a vadásztársaság vesztesége lesz.
