Mennyi jó fesztiválfilm készül egy-egy évben? – hangzik el joggal a kérdés. Noha úgymond egészestés mozgókép sok-sok ezer készül egy évben, az úgymond fesztiválképes – és jó – az körülbelül nyolcvan és százhúsz között van. Ennek zömét felveszi a három nagy, azaz, a Cannes, Velence és Berlin trió és a többi A kategóriás fesztiválnak a maradékon kell osztoznia.
Hacsak nincs olyan kivételes eset, amikor egy alkotó, vagy a művének gondozója, jelen esetben a Norvég Filmintézet nem gondolja azt, hogy sokkal jobb kiemelkedni egy kisebb rendezvényen a mezőnyből, mintsem másodvonalban lenne egy csúcsmustrán. De miről is van szó, mi Karlovy Vary versenyének a bombameglepetése? Az 1976-ban született Lilja Ingolfsdottir író-rendező első egészestés rendezése,
a Elskling (Szerethető), amelyet a világpremierjén mintegy nyolc perces álló ovációval fogadott a közönség. Ez a rendezvény történetében rekord.
Sőt, szinte nem létező jelenség, ahogy szokás mondani, ez nem Cannes, itt nem jellemző a szokásos cirkusz. Szóval, ez a norvég elsőfim a nem szokásos fogadtatást hozta el a cseh fürdővárosba.
Az eufória oka egy családtörténet, illetve egy elválás krónikája. A pár két tagja, míg Sigmund állandóan üzleti úton van, Maria a karrierje mellett a gyermekgondozással és a háztartás vezetésével is zsonglőrködik. A történetbe a találkozásukkor csatlakozunk, pontosabban, amikor összejönnek – pedig a nőnek már van férje és gyerekei. De a szerelem megállíthatatlan, és a rendező elegánsan el is enged az idősíkből hét évet. Mint sok más kapcsolatban, az övékben is minden a szerelemről és a harmóniáról szólt a kezdeti időszakban, azonban a házasélet évei után kezdtek megjelenni a repedések – ez az amiről a rendező beszélni szeretne. Méghozzá úgy, hogy effektíve Sigmund az, aki a válást kéri, és Maria kénytelen szembenézni a legnagyobb félelmeivel.
Bár látszólag válási dráma, Lilja Ingolfsdottir műve mégis tovább visz, és egy többrétegű karaktertanulmányt nyújt egy olyan válságot átélő nőről, amely önismeretre készteti. A Loveable nem az igaz szerelem kereséséről szóló történet; éppen ellenkezőleg, friss megközelítésben vizsgálja a romantikáról, a párkapcsolaton belüli egyenlőségről és a nőiesség erejéről alkotott kortárs elképzeléseket. De talán még ennél is több. Képes beszélni arról a társadalmi jelenségről, mint amikor valakinek pszichés problémája van, azt senki sem tudja, vagy akarja elfogadni. Lassan és következetesen mutatja be Maria betegségét, amelyet sokáig ő maga sem vesz észre, és mivel a modern társadalmi erkölcsök alapján nevelték a férjét, nemhogy nem veszi észre, de a bezárkózás és az elhidegülés a fő reakciója.
A bergmani alapokat továbbgondoló dráma tökéletes egy házasság vége krónikája lehetne, de a rendező célja nem ez volt. Célja sokkal inkább a feloldozás – amit ebben az esetben nem szabad összetéveszteni a happy enddel –, azaz Maria karakterét és közvetve Sigmundét is felmenteni a szenvedés alól. Ennek következtében, Lilja Ingolfsdottir nem kicsit a meese irányába vette az irányt: Maria egy villámterápia következtében szembesül pszichés problémájával és deus ex machina módra túllép azon, vagy legalábbis annyira tudatába kerül sajt problémáinak, hogy kéoes legyen önzetlenül lépni, tovább élni. Az, hogy ennek semmi köze már egy reális drámához egyátalán nem baj – a David O. Russel rendezte Napos oldal konfliktusát is a szerelem oldja meg –, mert hollywoodi lezárás helyet inkább afféle nyitott jövő megoldást kínál az alkotás. De ami a legfontosabb, a filmnek euforikus hatása van, a két főszereplő, a szinte ismeretlen Helga Guren és Oddgeir Thune alakítása káprázatos és az ő hozzájárulásuk is kellett ahhoz, hogy megszülessen az év első nagy meglepetése.
Bár a Kristály Glóbuszt bűn lenne nem a Loveable-nek ítélni, voltak még értékelhető művek is versenyprogramban. Például a szingapúri, tajvani és lengyel koprodukcióban készült Pierce, - a szintén elsőfilmes Nelicia Low műve - mely több műfajt is tető alá hoz: testvédrámát, thrillert, felnövés történetet és családi drámát a nem túl szövevényes, de számos titokkal teli történet középpontjában Miután Han kiszabadul a fiatalkorúak börtönéből, ahol hét évet ült, mert megölt egy ellenfelet egy vívóversenyen, találkozik öccsével, és ragaszkodik ártatlanságához, jelesül, hogy az eset csupán baleset volt. Jie hisz neki, és a szétszakadt testvéri kötelék gyógyulni kezd. Az anyjuk háta mögött Han segít Jie-nek tökéletesíteni a vívótudását, hogy kvalifikálhassa magát az országos bajnokságra. De a szablyák kezdetben energikus csattogását lassan elnyomják a csendes kétségek: vajon Han tényleg ártatlan? Nelicia Low lebilincselő atmoszférájú thrillere idegtépő párbajt kínál a testvéri szeretet eszményei és a hozzánk közel állókra vetített illúziók között és olyan befejezést nyújt, amely sokkoló, igaz annak logikai lehetetlenségén is el kell gondolkodni
