Kilenc után pár perccel három nő lépett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára. Mindenféle flanc nélkül, végtelen egyszerűséggel sétáltak egymás mögött a pódium közepe felé, a tájékozatlan néző egy pillanatra azt gondolhatta, az intézmény nevében készülnek bejelentést tenni, felkonferálni a zenekart, mígnem végül maguk foglaltak helyet a hangszerek mellett. Billentyűkön Carmen Staaf, basszusgitáron, majd nagybőgőn Rosa Brunello, ütős hangszereken Evita Polidoro kezdett sodró lüktetésű virtuóz játékba. A háttérben először zafírkéken, majd rubinvörösen megvilágított, elegáns tekintéllyel mélybe omló fekete függöny ölelte körül a színpadot, s az első taktusok lecsengése után, szikrázó ruhában megjelent az est gyémántja, Dee Dee Bridgewater.
Óriási mosollyal ragadta meg a mikrofont, köszöntötte a tömött sorokban helyet foglaló nézőket, és mutatta be a kvartet tagjait.
“Létezünk! Ez a nevünk - mondta. - Mert mi mind nők vagyunk, és létezünk! Ma este tiltakozó dalokat, társadalmi kommentárokat hordozó dalokat fogunk előadni, amik a feketeség és a női lét kihívásairól szólnak. Mindegyikben van szeretet, de egyfajta figyelmeztetés is, mert nehéz időket élünk és muszáj odafigyelnünk.”
A műsor nyitó számát (People Make The World Go Round) 1974-ben debütáló albumáról énekelte, megteremtve azt az egyedülállóan melankólikus, mégis felemelő, egyszerre szomorú, de humoros hangulatot, ami az egész produkciót végigkísérte. Minden dalt zenetörténeti leckének is beillő személyes történettel konferált fel, lenyűgöző volt hallgatni mekkora alázattal és szeretettel beszél elődeiről, kollégáiról, barátairól, az adott korszak kihívásaival, elnyomásával szemben vívott küzdelmeikről, és a mindezen küzdelmek ellenére elért sikereikről. Többek között olyan zenészóriások előtt tisztelgett mint Ray Charles, Billie Holiday, Roberta Flack, Nina Simone, Chick Corea és John Coltrane, felcsendült a The Danger Zone, a Tryin’ Times, a Mississippi Goddam, és a Four Women is. Erőteljes színpadi jelenlétével, megalkuvást nem tűrő személyiségével és borzongatóan csodás hangjával menthetetlenül meghódította közönségét, s bár nem erőltette rá hitvallását senkire, akkora szenvedéllyel mesélt múltról és jelenről, hogy nem lehetett nem vele érezni a megkülönböztetés, az üldöztetés, a kiszolgáltatottság fájdalmát. A repertoár második felében egy ponton aztán mégis úgy gondolta, ideje kicsit lazítani a hangulaton, ezért az eredeti terv helyett Charles Trenet La Mer-jét adta elő. Kellett is egy kis fellélegzés a 20. század fordulóján meglincselt fekete bőrű áldozatokat fák gyümölcséhez hasonlító, Abel Meeropol Billie Holiday előadásában ismert szerzeménye, a Strange Fruit előtt.
Az énekesnő Chick Corea Spain című, egészen elképesztőnek tűnő énektechnikát igénylő dalával zárta a főműsoridőt, majd kollégáival karöltve, mély meghajlás után távozott, ám a közönség ellentmondást nem tűrően visszatapsolta őket.
Kisvártatva, “nagy vonakodással” újra megjelentek, és ráadásként eljátszották a My Favorite Things latinos, puerto ricoi lüktetéssel gazdagított verzióját. A záróakkordot Bridgewater hahotázó nevetése adta, amit alighanem az utolsó hang leütésével egyidőben, ültében viccesen felugró billentyűs váltott ki belőle. “Létezünk, miattatok! Köszönjük, hogy ránk szántátok a drága időtöket és eljöttetek meghallgatni a koncertet! Ne felejtsetek el minket” - mondta búcsúzóul az eddigre állva tapsoló közönségnek, majd ugyanazzal a hatalmas mosollyal amivel érkezett, integetve, immár végleg levonult a színpadról.
Jazzlegenda
Dee Dee Bridgewater amerikai jazzénekesnő, színésznő és zenei producer, aki világszerte ismert különleges hangjáról és karizmatikus színpadi jelenlétéről. Pályafutása az 1970-es években indult, amikor csatlakozott a legendás Thad Jones/Mel Lewis Orchestra-hoz, majd olyan előadókkal lépett fel, mint Max Roach, Sonny Rollins, Dexter Gordon és Dizzy Gillespie. A Grammy-díjat háromszor ítélték oda neki, és Tony-díjat is nyert a "The Wiz" című Broadway-musicalben nyújtott alakításáért. Bár elmondása szerint sok munkát fordított rá, hogy megtalálja önmagát, immár kétség sem fér hozzá, hogy a jazzvilág intézményként tekint rá. Régóta saját maga látja el lemezeinek produceri feladatait, sőt DDB Records néven saját kiadót is vezet 2006 óta. Elkötelezett a zenei oktatás és népszerűsítés iránt, aktívan részt vesz különböző zenei projektekben és fesztiválokon világszerte. 2018-ban a 651 Arts-szal közösen elindította a The Woodshed Network nevű non-profit partnerséget, amely a jazz zenész nők mentorálását, kapcsolattartását, támogatását és oktatását tűzte ki célul. Az ENSZ tiszteletbeli nagyköveteként az éhezők megsegítéséért kampányol.
Infó
Dee Dee Bridgewater Quartet: We Exist!
MÜPA - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2024. június 30.
A MŰPA hangversenytermében legutóbb 2007-ben lépett fel.
