Súlyosan sértő a magyar labdarúgó-válogatottra nézve a miniszterelnök véleménye, aki közösségi oldalán azt írta az Európa-bajnokságon valóban hősies mérkőzésen győzelmet aratott Rossi-féle csapatról, hogy „Az első és legfontosabb: a becsületünket megvédtük.” Vagyis Orbán Viktor úgy gondolja, ha a válogatott kikapott volna Skóciától, akkor a magyarok elvesztik a becsületüket. Plasztikusan tehát a magyarság ott tartott két Eb-vereség után, hogy a becsülete is kérdéses volt. Hatalmas szerencséje az országnak, hogy egy századik perc után született góllal ezt sikerült megvédenie. Nem mintha a magyarok becsületét bárki megtámadta volna, ilyeténképpen nem is kellett megvédeni senkitől, de hát ilyen harcos alkat a magyar ködszurkáló. Ott is harcol, ahol nincs ellenfél. Azért azt el lehet képzelni, mi lett volna, ha a bíró csak kilencvenkilenc percig játszatja a meccset. Hétfőn egy becsület nélküli ország ébredt volna fel.
A miniszterelnöki paranoia eddig a futballra nem terjedt ki, a magyarok becsületét eddig csak Brüsszel, Soros, az LMBTQ és az ellenzék veszélyeztette. Ez a mostani viszont szintlépés, itt volna az ideje, hogy egy mentális szakember felvilágosítsa a kedves vezetőt, a magyarok becsülete eddig sem 11 férfi teljesítménytől függött. Sokkal inkább attól, hogy a politikai elit, a kormányzat, a választók képviseletét ellátó uralkodó osztály miként viszonyul az ország EU- és NATO-szövetségeseihez, miként viselkedik saját állampolgáraival, védtelen árváival, kisebbségeivel, milyen lehetőségeket biztosít a mélyszegénységben élő százezrek felemelkedéséhez, milyen iskolai, kórházi szolgáltatásokat nyújt a magyaroknak. Ez a becsületbeli ügy. Meg talán az is, hogy a kormányzati szereplők a saját költségükön, és ne közpénzből, a honvédséginek álcázott kormánygéppel ingázzanak feszt Budapest és a német városok között. Az utaslista nyilván tanulságos lenne, mert nagyon nem kizárt, hogy nem csak kormánytagok, de oligarchák, futballpapok és egyéb, hivatalos kormányzati pozíciót semmilyen formában nem viselők is rendszeresen a fedélzeten vannak. Még talán Andika is, bár lehet, ő épp vitorlát bontott, mert kifutott a Rose D’or. Sokkal inkább e feltételezés cáfolata volna a becsületbeli ügy.
A futball kétségkívül erősíti a nemzeti összetartozás élményét, kiszámíthatatlansága és előre meg nem írt forgatókönyve miatt olyan érzéseket szabadíthat fel az emberben például egy századik percben szerzett gól, amire a mozi, a színház előre megírt dramaturgiájával nem képes. De a futball ezzel együtt a szórakoztatóipar része, s noha láthatóan egyre nagyobb szeletet hasít ki magának ebből a szektorból, semmiképp nem egy nemzet becsületbeli ügye. Ha mégis, akkor most nagyon nem lennék az egyelőre nulla pontos lengyel testvérek helyében, akiknek már nyilván se becsületük, se jobboldali kormányuk nincs.
Orbán még azt is írta, hogy „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük…” Ennél már csak az lesz kellemetlenebb, amikor majd azt közli: mi akkor is nyerünk, hogy ha kikapunk.
