Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „elég erősek vagyunk ahhoz, hogy továbbra se engedjünk be egyetlen migránst sem Magyarországra”.
Ezzel szemben a tény az, hogy vagy nem vagyunk elég erősek, vagy Orbán Viktor nem ismeri a KSH adatait. Azok szerint ugyanis tavaly 61 ezer 350 bevándorló (ismétlem: bevándorló) érkezett Magyarországra. Méghozzá nem elsősorban Ukrajnából, ahogy az ember feltételezné, mert onnan csak 4250-en jöttek, hanem főleg Ázsiából, ahonnét 37 ezer 700-an. Orbán persze mondhatott volna illegális migránst is, és akkor talán közelebb kerül az igazsághoz, de tudjuk, hogy kerítés ide, kerítés oda, évente tízezer számra jutnak be Magyarországra ők is, hogy aztán továbbmenjenek Ausztria felé. De a bevándorlók maradnak. Már ha nem lesz elegük ebből a szövegből.
Azt állította a Berlinben nyilatkozó Orbán, hogy „ha összevetem ezt a Németországot a tíz évvel ezelőtti Németországgal, ennek már a színe sem olyan, ennek már az íze sem olyan, ennek már a szaga sem olyan”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ha a miniszterelnök a Németországban élők bőrszínére utal, akkor a tíz évvel ezelőtti Németországnak sem olyan volt a színe, íze, szaga, mint a tíz évvel korábbinak, sőt a németek már 1961-ben szerződést kötöttek a törökökkel vendégmunkások tömeges beengedéséről. Mint ahogy egyébként Magyarországon is az elmúlt tíz év alatt megháromszorozódott a bevándorlók száma. Remélhetőleg színre, ízre és szagra való tekintet nélkül. Még ha ez a színekre és szagokra olyan érzékeny Orbán Viktornak esetleg fel sem tűnt.
Azt állította továbbá Orbán, hogy „lassan azt a fotelt, amin ülök, azt is el lehet venni férjül vagy feleségül; nem tudom, az állatok mikor kerülnek sorra, ennek az őrületnek itt nincsen vége”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a család, az család, a bútor pedig bútor még olyan családokban is, ahol azonos neműek lépnek házasságra. A világon eddig 37 országban teremtettek erre jogi lehetőséget, és nemcsak az Európai Unióban, hanem például Tajvanon, vagy legutóbb Nepálban és Thaiföldön is. Remélem, azért Orbán berlini fotelja jól bírta a verbális megrázkódtatást.
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (Brüsszelben, az uniós tagországok vezetőinek munkavacsorája után), hogy az európai parlamenti választáson az európai választópolgárok egy dolgot egyértelművé tettek: nem elégedettek azzal, amilyen irányba Európa az utóbbi öt évben tartott. Szerinte azonban azok a pártok, amelyek felelősek az előző időszak elhibázott politikájáért, megpróbálják megkerülni a választópolgárok döntését, és olyan néppárti, szocialista, liberális koalíciót kívánnak összehozni, amely ellentétes a változást sürgető igénnyel.
Ezzel szemben a tény az, hogy a választásokon ez a koalíció 56 százalékot kapott, és ha még a velük gyakran együttműködő zöldeket is hozzájuk vesszük, akkor 63-at. Az európai választópolgárok ezt ennyire egyértelművé tették. De hogy lehet, hogy Orbánéknak (mind a kettőnek) a Fidesz 44,5 százaléka hatalmas győzelem, az ellenfél 56-ja viszont egyértelmű vereség?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.