Ötven éve a Hues Corporation elnevezésű amerikai énektrió előjött a Rock the Boattal, amely egy hétig vezette a tengerentúli listát, és 18 hétig jegyezték a lajstromban, miközben Nagy-Britanniában a hatodik helyig jutott. Sokan állítják, ez volt az első igazi diszkószám.
A legtöbben azonban George McCrae-nek tulajdonítják az út- és áttörést. A Rock Your Baby 11 millió példányban kelt el, és 11 lajstromban virított az élen, köztük a brit meg az amerikai listán. A Rolling Stone magazin az év első számú kislemezének választotta a dalt tartalmazó korongot, mely tudatosan volt mindenekelőtt ritmusos és jól táncolható, mert szerzői a klubokban felismerték, hogy erre van a legnagyobb igény a fiatalok körében.
Élő zene már ritkán ment e helyeken, mivel olcsóbb volt egy lemezlovas – még akkor is, ha „tejelni” kellett a számok minél többszöri lejátszásáért –, mint egy öttagú rhythm and blues-banda. Ráadásul Floridában 18 évre csökkentették az alkoholfogyasztás korhatárát, a tinédzserek így még inkább bulizni szerettek volna, de nem igazán kedvelték szüleik soulzenéjét.
A vízválasztó számot a KC & The Sunshine Band névadója, Harry Wayne Casey (azaz „KC”), valamint Richard Finch jegyezte. A kettős a Rock Your Baby hullámán nagy sikereket ért el a Napfény együttessel, hiszen a That’s the Way I Like It, a Shake Your Booty és az I’m Your Boogie Man szintén amerikai listavezető volt, míg a Shake Your Booty B oldala, a Boogie Shoes szerepelt a Saturday Night Fever című diszkófilmben. A mozi számait tartalmazó nagylemez az egyetlen Grammy-díjas diszkóalbum, 25 héten át vezette az amerikai LP-listát, és 25 millió példány fogyott belőle.
Mindezt a Rock Your Baby hallatlan hódítása alapozta meg. Henry Stone, a Casey-t és Finchet stúdiózenészként foglalkoztató, majd a Rock Your Babyt kiadó kis floridai lemezcégből a diszkó erőművévé előlépő TK Records tulajdonosa felidézte Jon Kutner és Spencer Leigh 1000 brit listavezető dal történetét felelevenítő könyvében: „Azt javasoltam Harry Casey-nek, hogy Gwen McCrae, George felesége énekelje el a számot. Megegyeztünk, de késett a felvételről. Belépett viszont a stúdióba George, és ránéztem Harryre: nem próbáljuk meg vele?” Aztán maradtak is a harmincadik évében járó férjnél. Nem jártak rosszul, Finch a megjelenés esztendejében 227 ezer dollárt kaszált a dallal. Vett is mindjárt egy Jaguárt az édesanyjának, holott a mamának nem volt jogosítványa.
Henryt még Berry Gordy, a híres Motown alapítója is felhívta ezzel a kérdéssel: „Mi a fenét csinálsz, ember?” McCrae-től pedig előbb a Palm Beach Post, majd a Miami Herald kért interjút, s amikor tétován megemlítette Henrynek, hogy „slágerünk van”, a tulajdonos azt válaszolta: „Nem. Világslágerünk van.”
Aztán McCrae-t James Brown felkérte, legyen sztárvendég a koncertjén a Madison Square Gardenben. Majd John Lennon egyenesen azt mondta a Rock Your Babyről: „A fél szememet odaadnám, ha ezt én írhattam volna.” Az ABBA tagjai utóbb elmesélték: ez a szám inspirálta őket a Dancing Queen megalkotásakor.
Amúgy 1974-ben nem volt könnyű kitűnni, hiszen – az ABBA Waterloo-ján túl – olyan klasszikus nóták csendültek fel, mint a Lynyrd Skynyrd Sweet Home Alabamája; Bob Marleytől és a Wailerstől a No Woman, No Cry; Dolly Partontól az I Will Always Love You, amely utóbb emblematikus dalává vált Whitney Houstonnak is; az Average White Bandtől a Pick Up the Pieces; Eric Clapton Marley-feldolgozása, az I Shot the Sheriff; vagy az örmény-francia Charles Aznavour brit listavezető She-je, amely évtizedekkel később a Sztárom a párom című film slágere is volt.
Magam jobban szerettem az eredeti, mint a szombat esti lázas diszkó Bee Geest, de – amint azt Sebők János helyesen megállapította – a Rock Your Baby eluralkodásával nem pusztán új zenei irányzat, új életstílus, hanem új társadalmi jelenség született.
S hogy George McCrae nem tudta megismételni kivételes sikerét? Ennek nyilván a nagyüzemi gyártás is az oka, 1974 végén a Rock Your Baby már nem volt unikum.
Még akkor sem, ha különleges volt és az is maradt.
