– Nahát, téged is lehet látni!
– Tudod, Pesten vigyázunk a kicsikre. Most végre haza tudtunk jönni velük.
– Mit szólsz a választásokhoz? Pesten nagy a felfordulás...
– Érti a fene, mindenki fontoskodik. Gondoltuk, hogy beikszeljük a Szentkirályit is a biztonság kedvéért, elvégre ő a Fidesz-jelölt. Nekünk meg kell a 13. havi. Aztán kiderült, hogy így nem jó. De hagyjuk, veletek mi van?
Érthető az indoklás, hiszen a 18 éven aluliak nem jogosultak a szavazásra, de van sok 18 éven felüli is, aki éppúgy nincs a lényeges részletek tudatában. Többször is hallottam idős embereket, akik a Fideszre szavaznak, hálából a 13. havi nyugdíjért, de egyébként a politika nem érdekli őket. Nem meglepő, Orbán Viktor is azt mondta: „csak a saját híveinkkel kell beszélni, az fényesen elegendő a győzelemhez”. Bár egy békemeneten vonuló azt nyilatkozta a 24.hu riporterének: „tudja meg az ellenség, hogy sokan vagyunk”. Sajnos, sok fideszes szerint aki nem velük van, az több mint ellenfél: ellenség. Döbbenetes, miket lehet hallani fideszes tüntetéseken. Komoly kihívás vár az oktatásra, meg kell tanítani a gimnazistáknak, hogy mi a demokrácia, milyen kérdéseket kell vizsgálni, amelyek segítenek megérteni és elemezni az ország társadalmi és gazdasági helyzetét, lehetőségeit – pártpreferencia mentesen. A kormányt csak az érdekli, hogy mi hoz vagy visz szavazatokat. Nem történt például semmi a pedofil személyek kapcsán – habár tudtak róluk! –, míg ki nem tört az elmúlt évek legnagyobb botránya.
Most hasonló folyik Karsai Dániel kezdeményezése kapcsán. Méricskélik a néphangulatot az asszisztált öngyilkosság büntetőjogi tilalmát illetően. Reméltem, hogy a strasbourgi bíróság kedvező döntést hoz, de sajnos nem így történt, ami igen rossz az ALS-ben szenvedők számára. Ugyanakkor a bíróság is megemlíti a visszaélések lehetőségét, és időnként hallok is olyat, ami indokolja ennek a jogosultságát: sokan vannak, akik alig várják, hogy örököljenek. Az Alkotmánybíróság véleménye az, hogy az emberi méltóság és az abból fakadó önrendelkezési jog sérthetetlen. Szerintem nincs emberi méltóság a magatehetetlenségben. Természetes, hogy eltérnek a vélemények, de jogom van a saját véleményemhez és az önrendelkezéshez, de persze eszem ágában sincs más számára előírni a teendőit.
Végigolvastam több elgondolkodtató tanulmányt az öngyilkosságról és egyik sem helyesli azt. Különböző indítékok vezethetnek ilyen döntésre, de egy gyógyíthatatlan betegség mégis más kategória. Egy pap tanárom mondta anno, hogy van, akit Isten próbára tesz, hogy elfordul-e tőle fájdalmában. Ezt elutasítom, ahogy azt is, ha hülyének nézzenek, mint Orbán a parlamentben, amikor azt válaszolta Bedő Dávid kérdésére, hogy szó sem lehet az eutanázia engedélyezéséről mert „az alkotmány alapján állok”. Mondja ezt az, aki úgy módosítgatja az alaptörvényt, ahogy érdeke kívánja. Pedig Bedő jelezte, Karsai kérésének tesz eleget, de Orbán durván mellébeszélt: „Mindig is megvetettem azokat az embereket, akik mások szenvedését politikai célokra használják. Ön megvetendő magatartást mutat.” Hová fordulhat egy képviselő egy alkotmánymódosítás ügyében, ha nem a parlamenthez?!
Visszatérve Karsai szenvedésére, a jelenlegi helyzet a következő állásponthoz vezet: aki ALS-ben vagy más gyógyíthatatlan betegségben szenved és nem idegen tőle az öngyilkosság gondolata, jól teszi, ha végez magával, amikor még egyedül tud cselekedni, mert ha már segítséget kell kérnie, azzal komoly bajba keveri az illetőt. Vagyis meg kell rövidíteni saját életét egy rossz alaptörvény miatt, hiszen nem lehet előre tudni, mikor válik magatehetetlenné. Lehet, hogy hónapokkal, de esetleg évekkel megrövidíti az életét, mert Orbán csak a bázisának akar megfelelni.
Teljesen egyetértek Karsaival, hogy „a mindenfajta méltóságot nélkülöző, csak szenvedésből álló élet nem létezés. Aki erre kötelez, az életellenes és szenvedéspárti.”
