tudod, a műszak végén már
a vegyszerezett paprika
és színig telt mobil klotyók
szagán túl mást nem éreztünk
a gyárudvar mocska felett
tompán vibrált a levegő
legyek gyötörték a bőrünk
senki sem törődött velük
este hat volt, jött a főnök
izzadt fejét törölgette
„gyerekek, úgy elfáradtam
de csak ültem a seggemen”
szemben valaki legyintett
„gyerekek vagyunk, halljátok
cigánygyerek, az vagyok, és
maradok még ötven évig”
a főnök telten vigyorgott
beletöröltük tenyerünk
a gyári köpenybe, ami
egy hete már rajtunk rohadt
csuklótól könyékig végig
a cigánygyerek alkarján
széles csíkok sorakoztak
kövér vonalak vonultak
az ujjnyi vastag foltokat
fénylő fehér metszéseket
szinte odaragasztották
összeforrt barna bőrére
„játszottam a borotvával”
csak lóbálta karját, mintha
le akarná rázni őket
az összes fehér plecsnire
visszanőjön a barnaság
„te hülye vagy”, fújtak páran
de a barna cigánygyerek
nagyot rúgott egy raklapba
és káromkodott vidáman
„kurvaanyját az asszonynak!”
esteledett, legyek raja
paprikaszag, mobil klotyók
a szürkülő forróságban
valahol reflektor villant
a cigánygyerek alkarján
fehér csíkok a mélybarnán
mint holmi kitüntetések
ragyogtak a gyárudvaron