Nem sikerült megállapodni a legfontosabb tisztségek elosztásáról az Európai Tanács hétfői informális csúcstalálkozóján, így a végső döntést a jövő heti uniós csúcson hozzák meg. Ursula von der Leyen, az Európai Parlamentben a legtöbb mandátumot szerzett Európai Néppárt (EPP) jelöltje továbbra is favorit arra, hogy az Európai Bizottság élén maradjon.
Megállapodás azért nem született, mert azok a miniszterelnökök, akik nem az EPP-hez tartoznak, politikai programot várnának Von der Leyentől, például garanciákat arra, hogy a jövőben se keresse egyes populista pártok – gondolunk itt elsősorban Giorgia Meloni Olasz Testvérek nevű tömörülésére – esetleges támogatását. Hiába szerzett többséget az eddigi, néppárti-szociáldemokrata-liberális koalíció az Európai Parlamentben, Von der Leyen attól tart: az EP-ben július közepén bőven lesznek majd olyanok, akik nem rá szavaznak. Még a saját táborából is: az EPP-hez tartozó francia Republikánusok és az Orbán Viktorral kiváló kapcsolatban lévő, Janez Jansa volt szlovén kormányfő által fémjelzett Szlovén Demokrata Párt (SDS) is jelezte, nem támogatják. Mindössze 11 szavazatról van ugyan szó, de a többi táborból sem számíthat egyöntetűen igen voksokra, ezért szüksége lenne átszavazókra más, nem a koalícióhoz tartozó pártcsaládokból.
A német bizottsági elnök szempontjából a lehető legrosszabbkor szivárgott ki, hogy egy íróasztal mélyére tette volna azt az uniós jelentést, amely azt vizsgálta, Meloni miniszterelnöksége alatt hogyan korlátozták Olaszországban a médiaszabadságot.
Huzavona alakult ki az Európai Tanács elnökének mandátumáról is. Az EPP azt szerezné, hogy a szocialista António Costa volt portugál miniszterelnök mandátuma ne a teljes mandátum idejéig, öt éven át tartson, hanem csak két és fél évig, s ekkor már az EPP-t illesse a jelölés joga: vélhetően Andrej Plenkovic horvát kormányfőt szánnák az ET élére. A legkevesebb vita arról zajlott, hogy a liberális Kaja Kallas észt kormányfő legyen az EU külügyi főképviselője, aki az Ukrajna elleni agresszió kezdete óta következetes elkötelezettséggel lépett fel Oroszországgal szemben.
Nem kérdés, hogy a jövő heti EU-csúcson megállapodnak a tisztségekről, de addig az egyes pártcsaládok igyekeznek minél jobb pozícióba kerülni, s az EPP-n kívüli pártok engedményeket próbálnak kicsikarni von der Leyentől. Láthatjuk azonban, hogy a kisebb országok is egyre nagyobb beleszólást akadnak maguknak az EU intézményrendszerébe. Kivéve minket. Orbán Viktor Facebook-bejegyzéséből az derül ki, hogy nem akarja megérteni: semmi sem valósult meg az uniós elképzeléseiből, nem foglaltuk el Brüsszelt. Sosem vallaná be, hogy megint a vesztesek oldalára állt, ráadásul még büszke is erre. Először fordul azonban elő, hogy a bizottsági elnök megválasztásakor nem a Fidesz tagja a legbefolyásosabb pártcsaládnak. A magyar kormánypárt teljesen elszigetelté vált Európában, miközben Magyar Péter kéthónapos pártja, a Tisza a legfontosabb erők közé kerül. Ezt nehéz lesz elviselnie miniszterelnökünknek, aki komoran szemlélheti majd, hogy az európai színtérnek új magyar csillaga lehet.