Hogy Ungár Péter vajon tényleg a Fidesz embere-e, vagy csak annak látszik bizonyos szögből, azt a kérdést hagyjuk most nyitva. A látszat azonban mindenképpen az LMP társelnöke ellen szól. És nem arra gondolok, hogy édesanyja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik ideológusa és haszonélvezője. Egy milliárdos-csemete is szembefordulhat szülei értékrendjével, láttunk már ilyet.
Arra a példátlan fejleményre azonban az Európai Parlament zöld frakciója már februárban negatívan reagált, hogy két magyarországi tagpártja közül az egyik nyíltan a másik ellen fordult. Konkrétan az történt, hogy az LMP a Párbeszéd által delegált budapesti főpolgármester-jelölt, Karácsony Gergely riválisát kezdte támogatni. Azt a Vitézy Dávidot, akiről már csak az Orbán-kabinetben betöltött korábbi szerepe folytán is kezdetektől fogva sejteni lehetett, hogy a teljesen esélytelen kormánypárti jelölt, Szentkirályi Alexandra a kampány egy bizonyos pontján vissza fog lépni az ő javára.
De nem kizárólag az Európai Zöld Párt figyelte aggodalommal egyik tagpártjának kétes kimenetelű taktikázását. Amikor Szentkirályi visszalépése ténylegesen megtörtént, és beigazolódott, hogy Ungár stratégiája végső soron a Fidesz-KDNP malmára hajtja a vizet, a Lehet Más a Politika országos elnökségének egyik tagja, Szendefy Mária ugyancsak meghasonlott, és kilépett a pártjából. Az immáron független kaposvári politikusnő rövid helyzetértékelést is adott távozását követően. Amit általában a hazai ellenzékről mondott, azt korábbi formációjára is értette; hiányolja tudniillik az oppozíció pártjaiból a társadalmi beágyazottság meglétét, illetve helyteleníti, hogy domináns lett a szóban forgó szervezetekben - tehát az LMP-ben is - a média-megjelenések hajszolása, valamint a megélhetési politizálás.
Kézenfekvő a kérdés: miért kell foglalkoznunk egy úgyszólván marginális helyzetben lévő kispárt szerencsétlen manővereivel? Az LMP kompromittálódása túlmutat a budapesti főpolgármester-választás ügyén; sőt, még csak nem is arra a kérdésre keresem a választ, vajon tényleg Orbán Viktor beépített embereivel van-e tele az ellenzék. Sokatmondó viszont, hogy néhány hónapja feltűnt egy időközben párttá alakult mozgalom, amelynek villámkarriert befutó frontembere egyelőre kísértetiesen hasonló szövetségi politikát folytat, mint születése idején az LMP.
Emlékezhetünk rá, hogy a 2010-es választások két fordulója között a „fülkeforradalom” elkerülése érdekében Lendvai Ildikó együttműködést ajánlott az LMP egyik alapítójaként ismert Schiffer Andrásnak, akitől azonban kosarat kapott. Jelenleg a Magyar Péter által vezetett Tisza Párt kergeti a „harmadik út” lázálmát, vagyis kínosan ügyel arra, hogy ne csak a kormánypártokkal szemben határozza meg önmagát, de a „régi” ellenzéktől ugyancsak távolságot tartson.
Csak remélhetjük, hogy ez a stratégia nem fog a jövőben a visszájára fordulni, és Ungár Pétertől eltérően Magyar Péter nem válik akár szándékán kívül is az ellenzék gyengítésének eszközévé.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
