Májusban 4 százalékos évesített inflációt mért a KSH, ami nagyjából megfelel a lakosság és a vállalkozók mindennapi tapasztalatainak. De a látszat ezúttal is csal: ez az érték csak a tavalyi rekordnagyságú drágulási ütemmel összehasonlítva elviselhető, valójában felfelé poroszkál egy előre megjósolt növekedési pályáján. Egészen addig, amíg az év végére a pénzromlás üteme el nem éri az 5-6 százalékot, amely jócskán meghaladja majd az MNB 3 százalékos toleranciasávját. Törhetik is a fejüket a jegybanknál, hogy a jelenlegi 7,25 százalékos alapkamatból a jövőben milyen mértékben vagdossanak, még a teljes leállás is szóba kerülhet. A jegybankároknak aligha lesz könnyű dolguk, amikor június végén a várható inflációs pályát meg kell határozniuk. A kormány a piactorzító beavatkozásainál nem kevés leleményt tud felmutatni. Így a pénzügyi stabilitás megőrzése aligha lesz könnyű feladat.
A lakosság továbbra sem adta fel inflációs várakozásait, és okkal teszi. A reálbérek lassan beindult növekedésének hatására a fogyasztás - több hónapos szünet után - idén tavasszal ugyan megindult, de a növekedés üteme bizonyítja, hogy a háztartásokban továbbra is az óvatosság az úr. A következmény: az áfa-bevételek növekedése nem éri el a tervezettet.
A vasárnapi kettős választást nem előzte meg a szokásos osztogatás, a költségvetés sanyarú helyzete ezt aligha engedte volna meg. Most viszont a megszorítások korszaka köszönthet ránk. Kezdetben a lakosságot ez feltehetően kevésbé fogja érinteni. Az önkormányzatokat annál inkább. Októberig, amikor a most megválasztott testületek megkezdhetik tényleges működésüket, csak a legszükségesebb beruházásaikat folytathatják, újakba nem kezdhetnek bele, nehogy, ahol változás volt, a régiek kiürítsék a kasszát. Mindez itt is, másutt is a béremelések leállásával járhat. Az árak azonban minderről aligha vesznek tudomást.