- Túlélni a valóságot

Aki már belekóstolt a japán filmművészetbe, az tudja jól, hogy könnyen kincsekre találhat, főleg hogy a történeteken keresztül a szigetország kultúrájába, mindennapjaiba és szokásaiba is betekinthet. A nemrég indult JFF Online Japán Filmfesztiválon is közelebb kerülhetünk a japán társadalomhoz, mivel július 3-ig huszonhárom filmet nézhetünk meg, melyek közt mindenki meglelheti a kedvencét, hisz több műfaj közül válogathatunk.

Csak néhány példa a felhozatalból: a 2022-es The Lines That Define Me főhőse a szumi-e, vagyis a hagyományos fekete tintafestészet világában képezi magát, a 2021-es Baby Assassins két középiskoláslányról szól, akik mellesleg bérgyilkosok is, míg a 2023-as We’re broke, my lord című szamurájvígjáték egy fiatal hercegről mesél, aki egy tízmilliárd jenes adósságot próbál visszafizetni, ami ha nem sikerül, akkor harakirit, vagyis rituális öngyilkosságot kell elkövetnie. A kínálatban szerepel egy igazi klasszikus is: az 1954-es Huszonnégy szem című fekete-fehér dráma, mely egy kis szigeten dolgozó tanárnő és tizenkét diákja sorsát követi nyomon, akik egy háborús időszakot élnek át.

Az anime, vagyis a japán animáció rajongói szintén megtalálják a számításukat: az 1966-os Kimba a fehér oroszlán (eredeti címén: Jungle Emperor Leo) a japán filmtörténet egyik alapköve, melynek történetét Tezuka Oszamu, az anime és a manga, vagyis a japán képregény alkotója teremtette meg. Ebben a főhős egy fehér bundájú kisoroszlán, aki egy hajón fogságban születik meg, az anyjától pedig megtudja, hogy egy afrikai dzsungelben az apját meggyilkolták, aki a többi állatot védelmezte. A főhős ezért visszatér a helyszínre, hogy ideális otthont teremtsen a két- és négylábúaknak, ahol nem kell megenniük egymást. Az alkotás filmtörténeti szempontból is különleges, mivel Tezuka oroszlánjának történetét már sokszor vetették össze a Disney 1994-es Az oroszlánkirály című filmjével.

Szintén az animék képezik a témáját a 2022-es Anime Supremacy! című élőszereplős filmnek, melyben két fiktív animációs stúdió munkáján keresztül követhetjük nyomon, hogyan készül a japán animáció, mely a film elmondása szerint egy megkerülhetetlen szórakozási forma, egy kétbillió jenes piac, ahol minden negyedévben ötven új sorozatot készítenek. A történet főhőse egy fiatal nő, Szaitó Hitomi, aki azért hagyja ott közigazgatási állását, hogy egy sikeres, tizenkét részes animesorozatot készíthessen, és legyőzze Ódzsi Csiharu animerendezőt, akinek egy korábbi szériája inspirálta, hogy maga is alkosson. A főhősnek azonban nincsen könnyű dolga, mivel meg kell küzdenie a férfivel, hisz ő is egy új sorozaton dolgozik, mely Hitomi rajzfilmjével egy idősávban fut.

A történet első felében jobbára a stúdiókban zajló megbeszéléséket látjuk, a fázisrajzokat készítő animátorokat, a storyboardok tervezését, a próbavetítéseket, illetve Hitomi és producerének vitáit. A rendezőt ugyanis kollégája a nézettség növelése érdekében még interjúkra és fotózásokra is küldi, például egy divatlaphoz, hogy a hölgy a kamerának mosolyogva promózza a még készülő sorozatát. De riválisának, Ódzsi Csiharúnak is meggyűlik a baja a producerével, akivel nem tudja elfogadtatni, hogy azért ment nyaralni Hawaii-ra, mert anyagot akart gyűjteni az alkotáshoz.

A film igazi ereje azonban nemcsak abban rejlik, hogy a nézőt „beviszi” a színfalak mögé, és megmutatja, hogyan dolgoznak éjt nappá téve az animátorok, hanem mert beavat a két rendező szándékaiba is. Hitomi és Ódzsi ugyanis nemcsak azért készítenek animét, hogy szórakoztassanak, hanem mert az a korábbi életszakaszukban segített nekik túlélni az érzéketlen, varázslat nélküli valóságot. Ezért szeretnének ők is segíteni másokon, hogy a nézők a sorozatok befejezése után magukkal vigyenek valami fontos üzenetet az életbe.