Európa a békére szavazott. Egy olyan békére, amelyben nem hagyják magára az agresszió által sújtott Ukrajnát, nem engedik azt, hogy az ország megadja magát az ellenségnek, biztosítják számára az eszközöket a védekezéshez. Ez volt az európai parlamenti választás egyik fontos üzenete. Ennél természetesen sokkal többről volt szó, hiszen az uniós polgárok nem csak Ukrajna további támogatásáról döntöttek, s arról, hogy igazságos békét akarnak, hanem egy sor más kérdésről is. A magyar kormány azonban elképesztően primitív kampányával az egész választást csak a háború vagy béke a témájára fókuszálta. Már atomháborút vízionált, ha a választók nem a Fideszre szavaznak, s annyi pénzt költöttek egy főre lebontva a választási hadjárat során, mint egyetlen másik uniós ország még csak megközelítőleg sem. A hatalom megtartására, a hazugságok terjesztésére, mások arcpirító és szégyenteljes lejáratására bőven van pénz, ha azonban a romló életszínvonalról, a szüntelenül emelkedő árakról, az omladozó szociális rendszerről van szó, rögtön Brüsszelre és a magát megvédeni próbáló Ukrajnára mutogatnak.
A hazugságkampány összeomlott, a Fidesz brutális vereséget szenvedett. A nagy terv az volt, hogy a júliusban kezdődő magyar uniós elnökség kezdetére összeáll a nagy jobboldali szövetség a szélsőjobb pártokkal, amelynek Orbán Viktor szellemi vezérévé válik, a Fidesz pedig tizenvalahány képviselőjével az egyik legfontosabb tagjává. Ez az elképzelés azonban súlyos kudarcot vallott. A Fidesz sosem szerepelt ennyire gyengén az EP választáson, mindössze tíz képviselője lesz valamelyik szélsőjobb frakcióban, legfeljebb tizenegy, ha a KDNP is távozik az Európai Néppártból. Eldőlt, hogy a Fidesznek nemhogy semmilyen szerepe nem lesz a következő időszak Európájában, hanem megvetett párttá válik, hiszen már „papírja van arról”, hogy befolyása drámaian csökken Magyarországon is, s a kétharmad egy hazug választási rendszer terméke.
Európa jobbra tolódott ugyan, de a vártnál jóval csekélyebb mértékben gyarapította szavazatai számát a két szélsőjobb frakció, az Ukrajna megsegítését támogató, Giorgia Meloni által fémjelzett Európai Konzervatívok és Reformisták és az oroszbarát pártokat is magában foglaló Identitás és Demokrácia. Az eddigi, néppárti-szociáldemokrata-liberális koalíció megőrzi többségét a következő Európai Parlamentben is, még a Zöldek frakciójának támogatására sem lesz szükség, igaz, a környezetvédők az előző EP-ben is számos alkalommal együtt voksoltak a koalícióval.
Váratlan módon a választás nyomán jelentősen megerősödött a Fidesz által a kampányban háborúpártinak hazudott Európai Néppárt, amely elkötelezett Ukrajna további támogatása iránt. Az EPP frakciójához csatlakozik a Tisza párt hét képviselője. A magyar kormányfővel kifejezetten ellenséges viszonyt ápoló Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke számára személyes presztízsgyőzelem is az, hogy a Fidesz 2021-es, az EPP-ből való „távozása” után egy olyan pártot tudhat tagjai között, amely Orbánnal és rezsimjével szemben határozza meg magát.
Az EPP megerősödése után még bizonyosabbá vált, hogy elsődlegesen a Néppárt dönthet majd a következő bizottsági elnök személyéről. A hivatalban lévő Ursula von der Leyen esélyei javultak arra, hogy a tisztségben maradjon, de a végső szót a Tanács mondja ki. Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár támogatná is honfitársát, ha Von der Leyen nem szövetkezik egyetlen szélsőjobb párttal sem – elsősorban a Giorgia Meloni-vezette Olasz Testvérekről van szó. Mivel az EU két erős embere, Scholz és a hazája parlamentjét feloszlató Emmanuel Macron pozíciója is meggyengült a voksolás után, ezért nem valószínű, hogy egy új nevet húznak majd elő a kalapból. Von der Leyen jelezte, kiterjesztené a többséget, de a kampány utolsó napjaiban már nem a szélsőjobb, hanem a Zöldek felé kacsintott.
Európa értékközösség marad, nem válik a hazugság bástyájává. A következő öt évben gondoskodnia kell arról, hogy ne válhasson olyan vétókkal fenyegető politikusok túszává, akik az uniós szinten jelentéktelen, megvetett szereplőkké váltak.