Nem tett jót a magyar baromfiiparnak, hogy tavaly megközelítőleg 250 ezer tonna ukrán csirkehús érkezett az európai piacra, amelyből hazánkba ugyan nem jött, de a külpiacokon nagy konkurenciát jelentett az exportáló hazai cégeknek – mondta el lapunk érdeklődésére Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács (BTT) elnöke. A tavalyi év végeredményben vegyes lett. Egyfelől 5 százalékkal nőtt a idehaza előállított csirkehús mennyisége, csökkentek a takarmányárak, stabilizálódtak a költségtényezők, másfelől a pulykahús termelésének csökkenése csak tavaly év végére állt meg. Az egész kontinensen, így hazánkban is csökkent a pulykahús fogyasztása, aminek okait a szakemberek sem értik. A vízi szárnyasok (kacsa, liba) tenyésztését döntő módon befolyásolta a tavaly ősszel kitört madárinfluenza, amikor hónapokra bezáródtak az ezzel foglalkozó hazai cégek exportlehetőségei is. Tetézi a gondokat, hogy nagy mennyiségben megjelent az európai piacon az elősütött kínai kacsa, aminek árletörő hatása rendkívül komoly – jelezte Csorbai Attila. Ugyanakkor az ágazat olyan meghatározó cégei, mint a Taravis, a Master Good és a Gallicoop kivétel nélkül pozitív mérleggel zárták a tavalyi évet, még akkor is, ha utóbbi kettő eredménye csökkent.
Az exportra termelő magyarországi cégeknek nem az ukrán baromfi okozza a legnagyobb nehézséget, hanem a lengyel – mondták el iparági források, és ezt erősítette a termék tanács elnöke is. A lengyel élelmiszeripar, ezen belül a baromfiipar rendkívüli komoly tényező Európában.
Ők határozzák meg az exportárárakat, mert óriási mennyiségben és nagy hatékonysággal termelnek.
Lengyelország a kontinensen a legnagyobb csirke előállítója-, és feldolgozója. A levágott csirkék száma ott 2024 első negyedévében bőven meghaladta a 200 milliót, míg a magyar vágócsirkék száma az első negyedévben 47,3 millió volt – derül ki az Agrárközgazdasági Intézet statisztikájából. Ennél is jelentősebb a különbség a pulykák esetében. Míg hazánkban éves szinten 6-7 millió darabot dolgoznak fel, addig Lengyelországban 42 milliónál is többet. Az állattenyésztés-, és feldolgozás mennyiségi mutatóiban a két ország azonos szinten állt 1990-ben, ám a 2000-es évektől jelentős külföldi működőtőke jelent meg az ottani élelmiszeriparban, ami elősegítette a koncentrálódást, így a magyarországiaknál lényegesen nagyobb üzemek jöttek létre nyugat-európai szintű technológiával, ami hatékony termeléssel járt együtt.
A magyar baromfiipar egyértelműen exportorientált – fogalmazott Csorbai Attila, a termék tanács elnöke. Jelzi ezt, hogy
az ágazat az önellátási szint 160 százalékát termeli meg, ami az elmúlt években140 és 180 százalék között ingadozott.
A víziszárnyasok esetében ugyanez a mutató eléri a 200-250 százalékot. Jól fest az első negyedévről szóló baromfipiaci kimutatás, ami szerint 8,6 százalékkal nőtt a hazai feldolgozott vágócsirkék száma, a megelőző év hasonló időszakához mérten, vágóliba esetében a növekedés 14,5, a vágókacsa esetében 50,6 százalékos, míg a pulyka feldolgozás 2,7 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Mindezt a tavalyi alacsony bázis magyarázza – tudtuk meg a BTT elnökétől.
A magyar piac hihetetlen módon árérzékeny, nagy mennyiségben nehéz vagy éppen képtelenség eladni a prémiumtermékeket – mondták névtelenséget kérő piaci szereplők, akik nem látják nyomát a kiskereskedelmi forgalom hazai élénkülésének, amihez hozzátették: ebben az év hátralévő részében sem bíznak. A gond az – fogalmazott az egyik baromfipiaci szereplő –, hogy „olcsó parizerből” a gyártó nem tud megélni, ezért nagyobb hozzáadott értékű termékeiket eleve a külpiacokon igyekeznek értékesíteni, amelyeken kevésbé meghatározó tényező az ár.
Külföldiek nélkül nem megy
Nem vonzó munkahely a hazai munkavállalók számára az élelmiszeripar, ezt jelzi, hogy rákényszerülnek a külföldi munkások alkalmazására az élelmiszeripar szereplői. Tévhit, hogy alkalmazásuk olcsóbb lenne, mint a magyarok foglalkoztatása. A bérek azonosak, de a mongol, fülöp-szigeteki, kirgiz és indonéz munkásoknak biztosítani kell a lakhatást, ami jelentős tétel a munkaadóknak. A frissen betanított magyar munkavállalók esetében nagy a fluktuáció, ami komoly veszteséget jelent az élelmiszeripari cégeknek.