Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „centiméterekre vagyunk a háborútól, a béke megtartásának utolsó lehetőségeit éljük, nagyon közel vagyunk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nem lehet visszafordulni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem centiméterekre vagyunk a háborútól, hanem több mint ezer kilométerre, bár az oroszok ennél már jóval közelebb is voltak, amikor 2022-ben megközelítették Kijevet. De ha a Nyugat magára hagyja Ukrajnát, akkor kilométerről kilométerre megint közelebb jönnek hozzánk. És az oroszok nem fordulnak vissza. Jöjjön az orosz béke?
Azt is állította (ugyanott), hogy minden nyugati lépésre orosz válaszlépés érkezik, és ez hozza magával a háború kiterjedését.
Ezzel szemben a tény az, hogy éppen ellenkezőleg: minden támadó, agresszív orosz lépésre érkezik nyugati válaszlépés. Hacsak nem úgy kezdődött az egész, hogy az oroszok visszaütöttek, amikor a NATO csapatai bevonultak Ukrajnába.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy a spekulánsok, élükön Soros Györggyel, degeszre keresik magukat a háborún.
Ezzel szemben a tény az, hogy Soros György vagyona az orosz agresszió évében még 8,6 milliárd dollár volt, ami azonban mára 6,7 milliárdra csökkent. Bezzeg Orbán, pardon, Mészáros Lőrinc vagyona egy év alatt egyharmadával nőtt. Hiába spekulálok, nem tudom, hogyan történhetett.
Azt állította ezen kívül Orbán (a Mandinernek adott interjújában), hogy az Európai Néppárt vezetője, Manfred Weber európai birodalmi hadsereget akar, ami azt jelentené, „hogy besorozzák a mieinket a birodalmi hadseregbe, aztán majd csak kapjuk a híreket valahonnan arról, hogy mi történik a fronton a magyar fiúkkal”. Mint mondta, „a magyar vér fölötti rendelkezés” felelősségét nem ruházhatjuk át semmilyen birodalomra.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem is kell átruházni, ugyanis nincs birodalmi hadsereg, és még Manfred Weber sem sürgette ennek létrehozását, ellentétben Orbán Viktorral, aki igen. 2016-ban, Tusnádfürdőn (és aztán többször máshol is) a következőket mondta: „létre kell hozni egy európai hadsereget, amely valódi, közös haderő lenne, valódi közös ezredekkel, közös vezénylési nyelvvel és közös szerkezettel”. Érdekes, a magyar vér fölötti rendelkezés nem jutott eszébe. De lehet, hogy akkor még azt hitte, hogy a közös vezénylési nyelv a magyar lesz.
Azt állította végül Orbán (a felújított Tisza-kastély átadásán, Geszten), hogy „nekünk, magyaroknak sohasem numerálni kell, hanem mindig ponderálni”. Mint mondta, egy nagy nemzet részei sohasem törődnek bele a számszerű kisebbség vereségre ítélt sorsába, hanem a nagyság, a szellemi nagyság útján járnak, és ebbe beleértette a Nobel-díjakat, az olimpiai aranyakat, valamint az „elsőrendű politikát” is.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán mindig numerál, vagyis még a Nobel-díjakat és az aranyérmeket is számolgatja, mint ahogy a határon túli és a határon belüli magyarok számának jelentős csökkenését is állandóan számításba veszi, csak éppen nincs rá jó válasza. Úgyhogy jobb híján marad a ponderálás, a mérlegelés: magyarán a süket duma. Valamint a szerinte elsőrendű politika.
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.