Az AGU Advancesben – az Amerikai Geofizikai Társaság lapjában – megjelent új tanulmány szerint a világ óceánjait három veszély fenyegeti: az extrém hőségek, az oxigénvesztés és a savasodás. Az összes vízterület ötöde különösen rossz helyzetben van, mert mindhárom hatás egyszerre éri, ezeket az olyan emberi tevékenységek gyorsítják, mint a fosszilisüzemanyag-felhasználás és az erdőirtás. Az érintett óceánok felső 300 méterében az összetett hatások ma háromszor hosszabb ideig tartanak és hatszor intenzívebbek, mint az 1960-as években, hatalmas nyomást gyakorolva az élővilágukra. „Ennek a hatásai már láthatók és érezhetők” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Joel Wong, az ETH Zurich (Zürichi Konföderációs Műszaki Egyetem) kutatója. Utalt arra a 2013-ban történt eseményre, amelynek során Alaszkánál a tengerben egy nagyobb meleg víztömeg alakult ki (The Blob), amely 2014-ben Mexikónál kötött ki, közben káros algák szaporodtak el benne. Az ilyen algatömeg-megnövekedések nem ritkák, de általában csak néhány hétig tartanak. 2015 végére a jelenség nagy pusztítást okozott a Csendes-óceán élővilágában.
„Az ilyen intenzív extrém események nagy valószínűséggel a jövőben is meg fognak történni, szétzilálják a tengeri ökoszisztémát, lehetetlenné teszik a halászatot” – tette hozzá Wong.
A tanulmány szerint az extrém mértékű hármas fenyegetések a jövőben 30 napig fognak tartani, különösen a trópusokat és a Csendes-óceán északi területeit veszélyeztetve. Mivel az óceánok nyelik el az üvegházhatás miatt keletkezett pluszhőmennyiség kilencven százalékát, felmelegedésük rekordszintre emelkedett 2023-ban. „A felmelegedés szó szerint kilóg a táblázatokból, megdöbbentő látni. Nem tudjuk teljes mértékben megmagyarázni a meleget, amit például az Atlanti-óceánban mérünk, ami részben az oka annak, hogy a hurrikánszezon olyan aggodalmat keltőnek tűnik ebben az évben. Nagyon rémisztő” – jelentette ki Andrea Dutton, a Wisconsini–Madisoni Egyetem klímatudósa.
Az óceánok nemcsak a meleget, hanem a fosszilis üzemanyag felhasználásából származó szén-dioxid egy részét is elnyelik, a víz ezáltal savasodik, feloldva a puhatestűek meszes vázát, és oxigénhiány is kialakul. A tanulmány egyértelművé teszi, hogy ezek a folyamatok megindultak, és az összetett hatások a végsőkig fogják feszíteni az élőlények tűrőképességét.
Az embereknek tudomásul kell venniük: az, hogy az óceánok elnyelik a keletkező pluszhő jó részét, súlyos következményekkel jár. Ilyen hármas hatás okozta 252 millió évvel ezelőtt a nagy kihalásnak nevezett jelenséget is, amely a legnagyobb ismert élővilág-pusztulás volt a föld történetében; a tengeri fajok kétharmada kihalt.
„Ha megnézzük, mi olvasható ki a fosszíliákból, ugyanaz a mintázat látszik. Nem teljesen azonosak a feltételek az akkorival, de ami történik, az nagyon hasonló” – mutatott rá Dutton.
Ennek a tanulmánynak a megállapításaihoz kapcsolódik a Communications Earth and Environment című, másik tudományos lapban megjelent írás, amely szerint a nagy tengeri hajók károsanyag-kibocsátásának sikeres szabályozása, akaratlanul ugyan, de visszafelé sült el.
Ez a légkörbe jutó kén-dioxid jelentős, 80 százalékos csökkenését eredményezte, ami viszont a globális felmelegedés akár 80 százalékát is okozhatta 2020 óta.
„A melegedés mértéke megfelel a tavaly mért erős felmelegedésnek, és várhatók a normálisnál magasabb hőmérsékletek a következő években is. A melegedési arány a duplája vagy ennél is több lehet az 1980-as évek óta tapasztaltnál” – olvasható a cikkben.
A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által 2020-ban bevezetett szabályzók miatt a hajók üzemanyagában a kén 3,5 százalékról 0,5 százalékra csökkent. Az intézkedéstől levegőminőség-javulást, ezáltal 30 000 korai halál elkerülését remélték. De a kén-dioxid-részecskék a légkörben jó tükröző felületek, és nagymértékben visszaverik napsugarakat, sokszor védve így a felszínt. A kénes köd eltűnése is oka volt az El Nino jelenség, a hawaii Tonga-Hunga Ha’pai vulkán kitörése és a fosszilis üzemanyagok használata mellett 2023-ban a tengerek felszíni hőmérséklete extrém megnövekedésének.
Más tudósok azonban vitatják az eredményeket, szerintük a szerzők túlzottan leegyszerűsített modellt alkalmaztak.