„Másnap-harmadnap idegen emberek jöttek a szomszéd faluból, és azt mondták: kivégezték a férfiakat, megásattak velük egy hosszú gödröt, a szélire állították, tarkón lőtték őket. Három ottani lakos hantolta rájuk a földet. (Ezt így szokták csinálni, maguknak kell megásni a sírjukat – majd minden háborúban.)” Az idézet Polcz Alaine Asszony a fronton című, második világháborús emlékiratából való. A pszichológus, a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója 19-20 évesen élte át a megerőszakolást, éhezést, mocskot, lövészárok ásást, gyerekhalált. A háborút.
A kormánypárt most ezt a jövőt vázolja fel a gyerekek előtt, ha szüleik nem a Fideszre szavaznak. Egyetlen pillanatban nem kíméli őket, az óvodások, kisiskolások a „háború” feliratú plakátokon ismerkednek a betűkkel, mese közben pedig Brüsszel alázatos szolgáival találkoznak. Ott tartunk, hogy nyuszimotoron száguldva „csak a béke, csak a Fidesz-t” skandálják, és arra kérik szüleiket, szavazzanak a kormánypártra, különben jönnek a tankok, és mindenkit lelőnek.
Kövér László házelnök nemrég egy bölcsődeavatáson arról beszélt, döntő voksolás előtt áll az ország, jövőt és sorsot választ magának, és a jövő nemzedékének a következő öt évre. Ez így van. A felnőttek arról szavaznak, elfogadják, hogy az ország vezetői saját hatalmukért a békében is háborút csinálnak, vagy nem kérnek ebből tovább. Hosszú lenne felsorolni miként játszott a gyerekekkel a kormány azért, hogy félelemben tartsa őket, és elhitesse, nélkülük veszélyben lesznek.
Menjünk csak egy pár napot vissza az időben.
A Békemeneten a már csúcsra járatott riogatás ráerősítéseként Vidnyászky Attila ajvékoló színészei halálmezőkön épülő bitófákról szavaltak, hogy aztán a velük egy színpadon álló gyerekek azt kiabálják, „nem akarok háborút”. Odáig jutottak, hogy egy kislány „édesanyám azt ne, arra még szükségünk van, ha a hazát kell megvédeni” felkiáltással a puskát védte.
Majd jött a miniszterelnök, aki válogatott halálnemet, bombázást, ellenség börtönében szenvedést, éhhalált, megkínzást, megerőszakolást vázolt fel arra az esetre, ha a választópolgárok többsége merészel nem a Fideszre jelöltjeire szavazni. Felidézte, eddig kegyes volt a szülőkhöz, mert kimentette gyerekeiket a veszélyes és visszataszító gender-aktivisták kezei közül. Most is lesz ilyen jó, nem engedi majd, hogy ukrán vasútra vagonírozzák a gyerekeket, ám ennek feltétele van: a magyar választók vasárnap erősítsék meg a kormányt.
A Fidesz kampánya, kormányzása a lelki terrorra épül, bántalmaz, abuzál.
Családbarátnak, a gyerekek oltalmazójának hazudja magát, miközben 167 napja nem árulja el, kinek volt szerepe abban, hogy kegyelemben részesülhetett a bicskei borzalmak eltussolásában segítő Kónya Endre, a másodrendű vádlott, a négy kiskorút molesztáló, és ezért elítélt Kunstár Béla a Miniszterelnökség támogatásával működő napközis táborban tartott foglalkozást.
Polcz Alain egy volt a fagyos, kemény hóban menetelő tömegben, aki mert szembeszállni: „Állatok! Nem látjátok, hogy a nők és a gyerekek nem bírják?” Ő akkor egyedül tört ki, a szülők, nagyszülők most közösen mondhatják: elég volt.