Kisvárdáról motorozott át Sátoraljaújhelyre, hogy megnézze a hídavatást. Nem kapott meghívót, sőt, amikor a polgármesteri hivatalban az ünnepség kezdetéről érdeklődött, tájékoztatást sem, de az illusztris tömegben, államtitkárok, miniszterelnök-helyettes, polgármesterek és országgyűlési képviselők, valamint vallási méltóságok között így is elvegyült István, a lakatos-hegesztő, aki szakmai kíváncsiságból az elsők között akarta megnézni a hídpillérek összeillesztését.
A június 4-én nagy csinnadrattával átadott, négymilliárd forintos beruházással, állami költségvetésből épült, a Nemzeti Összetartozás Hídjának elnevezett építmény alatt ketten üldögéltünk a megnyitó előtt, s nemcsak a kíváncsiság kötött össze bennünket, hanem az is, hogy egyikünk sem viselt karszalagot, ami feljogosította volna hivatalosan is az eseményen való részvételre (Ennek ellenére Istvánnak is sikerült bejutnia). Lapunk ugyan még a múlt hét közepén megpróbált regisztrálni az eseményre,
de sem a polgármesteri hivatal nem reagált telefonos, majd írásbeli megkeresésünkre, sem pedig a miniszterelnöki hivatal sajtóosztályától nem kaptunk választ a kérésünkre.
Így a Népszava munkatársainak bejutása is elég kalandosra sikeredett, hiszen előbb egy rendőri kordon mellett kellett átsuhannunk, megígérve, hogy odabent majd tisztázzuk, miért nem vagyunk rajta a sajtólistán. Később a karszalagosztók mellett poroztunk el, majd a hídfőnél egy biztonsági embernek próbáltuk elmagyarázni: újságírók vagyunk, igaz, nem a csupa szépet író kormánypárti oldalról, hisz riportot is arról készítettünk korábban, mennyire megosztotta a helyieket a fejük fölé emelt ipari látványosság, de egy, a nemzeti összetartozást jelképező hídavatáson, ahol minden beszédben az összefogásról szónokoltak, talán nem épp stílusos kirekesztő módon bánni a nyilvánosság képviselőivel.
Négymilliárd forint közpénzből épül a sátoraljaújhelyi üveghíd, ám a helyiek egyelőre csak kárát látjákMiközben az ünnepi pulpituson egyre gyülekeztek a vendégek, István a lakatos-hegesztő épp arról beszélt, mekkora porhintés, hogy Magyarországon jól keresnek a kétkezi munkások. Mivel sokat jár át motorral Szlovákiába, a cége pedig nemcsak német és holland vállalkozásoknak, de szlovák megrendelőknek is dolgozik, így jól tudja, hogy pár kilométerrel arrébb,
a szlovák oldalon havonta 1700 eurót is megkeres egy lakatos, ami közel 700 ezer forint, az ő fizetése ellenben ennek alig fele, pedig ugyanolyan minőségi munkát végez.
Ráadásul a szomszédos Királyhelmecen csak 180 forint az a sör, ami Kisvárdán négyszáz, ennek fényében a fizetésbeli különbségek még inkább igazságtalanok – mondta.
Amúgy a híd szép munka, tette hozzá, jók az illesztések, és ha a terheléses próbát is megfelelően elvégezték, akkor vélhetően biztonságos is. Ám ha szembetalálkozna a város fideszes polgármesterével, bizony a szemébe mondaná, szégyellje magát, hogy ötezer forintot kérnek attól, aki át akar menni a hídon:
egy öttagú család heti bevásárlása kitelne abból a 25 ezer forintból, amit erre az élményre ki kellene fizetniük.
Szamosvölgyi Péter polgármester eközben avató beszédében épp arra tért rá, hogy az új híd összeköti az Árpád-kori történelmi Magyarországot a mostani generációval, a határon innenieket a határon túliakkal, ezért a híd a maga több mint 723,6 méteres távolságával nem csak egy vasszerkezet, hanem eszmei mondanivalót is hordoz. Ezt követően Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hosszas történelmi fejtegetésbe fogott Trianonról, azzal kezdve, hogy Trianont elfelejteni nem szabad, nem is akarjuk, Trianon seb, stigma és a magyarság megmaradásának küldetése. Felidézte: amikor Kövér Lászlóval annak idején benyújtották a nemzeti összetartozás szóló törvényt, akkor hármas egységet fogalmaztak meg ennek kapcsán: a gyászét, a tanulságokét és a nemzeti büszkeségét. Szerinte Trianon arra figyelmeztet,
hogy Magyarország számára halálos veszély, amikor külső és belső ellenségei egy kottából játszva támadnak rá, ezért ha a „belső ellenségeinket meg tudjuk fékezni, akkor külső ellenségei sem bírnak velünk”
– utalt egyfajta történelmi párhuzammal a hétvégi választás „tétjére”. A hidat nemcsak az összetartozás, de a magyarság megmaradásának szimbólumaként jellemezte, ami nemcsak egy zseniális és nagyszerű mérnöki munka, de összeköti magyart a magyarral, az emlékezést a reménnyel, a gyászt a büszkeséggel és összeköti Trianon kálváriáját a magyar feltámadással – zárta beszédét.
Varga Tamás, a kivitelező Graboplan Kft. ügyvezetője kevésbé volt fennkölt, ő inkább adatokat sorolt. A világ leghosszabb kötélhídjának megépítése 30 hónapig tartott – mondta –, ezt megelőzően az elmúlt 25 évben a világ 62 országában építettek nagy fesztávú tetőszerkezeteket, s 22 futballstadion tetejét alakították ki hasonló technológiával. Elvégezték a hídszerkezet terheléses vizsgálatát is:
az építményen elvileg egyszerre legfeljebb háromszáz ember tartózkodhat, ennél a súlynál a híd 1,7 métert süllyedt lefelé, míg a téli és a nyári évszakváltás miatt maximum két méternyi magasságkülönbség jelentkezik.
Közölte: a munkák során igyekeztek helyi vállalkozókat is bevonni, ezzel is megalapozva a beruházás sikerességét.
Egyházi képviselők ezt követően megáldották a hidat, majd Semjén Zsolt a város alpolgármestere kíséretében egy 136 literes üres gönci hordót gurított végig a szerkezet első néhány tíz méterén. Később a jelenlévők közül több tucatnyian átsétáltak a Várhegy és a Szárhegy közötti, több, mint hétszáz méteres horganyzott függőhídon, megállva azoknál az üvegpadlójú betéteknél, ahonnét a száz méter mély völgybe pillanthattak le.
Ha jól figyeltek, talán észrevehették az alattuk lévő lakóházak kertjeiből feléjük bámulókat: az itt élő családok a kezdetektől fogva ellenezték a híd létrejöttét, pert is indítottak a tulajdonuk védelmében, de a bíróság elutasította a keresetet, arra hivatkozva, hogy a többségi érdek – vagyis a város turisztikájának fellendítése – felülírja az ő kisebbségi érdekeiket. Most azon gondolkodnak, hogy az ingatlanjaik értékvesztése miatt kártérítési pert indítanak a város ellen.
– Elegáns lett volna, ha az önkormányzat megveszi azt a tucatnyi házat, amely a leginkább érintett a függőhíd miatt, így a tulajdonosokban sem maradna rossz szájíz. A négymilliárdos beruházásból biztosan le tudtak volna csípni erre száz-kétszázmillió forintot.
Az így megszerzett ingatlanokat akár szálláshelyként is hasznosíthatnák, de építhetnének golfpályát vagy olyan díszkerteket, amelyek fentről nézve mutatják a legszebb arcukat, úgy legalább lenne plusz értelme a hídon való átkelésnek – mondta lapunknak egy turisztikai szakember a helyszínen. A sátoraljaújhelyiek egyébként szerdán ingyen átmehetnek a hídon – tudtuk meg egy szervezőtől –, így emiatt, s persze részben a fideszes választási kampányt erősítve újabb átadási ünnepséget szerveznek reggel 9 órára. Igaz, akkor már Semjén Zsolt és papi áldás nélkül.
